Ismét
cél keresztben!
Tisztelt
látogató, örülök annak, hogy felkereste szerény blogomat.
Bizonyára kíváncsi volt, vagy talán unatkozott, a lényeg ugyanaz. Itt
van és kész.
Nem
tudom mit szeretne olvasni, de egyet biztosan tudok, olvasóim egy
része elégedetlen lesz, egy másik része csodálkozni és
hitetlenkedni fog, míg egy, a fennmaradó rész élete meg fog
változni. Ez garantált :)
Akkor
lássuk miről is lenne szó. Életem röpke harminc éve alatt 23
évet töltöttem az iskola berkeiben. Szerencsém volt mindkét
részről alaposan szeműgyre venni a dolgokat. Tehát jogosan
kérdezhetjük, mire is volt jó ez a 23 év? Nem többre és nem
kevesebbre mint, hogy megtanuljak nyitott szemmel járni a világban, és meghalljam azt, amit oly kevesen hallanak meg. Na most kezd
három részre oszlani az olvasók tábora:)
Mit
is láttam és hallottam, ami arra késztetett, hogy belevágjak egy
blog szerkesztésébe? Az most még titok, de rendszeres látogatóim
apránként betekintést nyernek mindazon dolgok rejtekébe, mely meg
fogja változtatni az életüket. Blogom neveként nem véletlenül
választottam a Célravezető nevet, kicsit sejtelmes és ugyanakkor
árulkodó is.
Most
tehát röviden ennyit bevezetésként. A feleségem szerint még nem
gyógyultam ki a tanári betegségből, ezért mielőtt belelendülnék, jobb ha befejezem.
De
még mielőtt búcsúznék előre bocsájtom következő bejegyzésem
alap gondolatát egy kérdés formájában. MIÉRT NEM LEHET TÖLTENI
ABBA A POHÁRBA, AMI TELE VAN???
Jó
gondolkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése