Tedd meg most!!!

Ismét cél keresztben!

                                                        

     Üdvözlöm minden kedves olvasómat!

     Minden embernek eljön az éltében egy pillanat, amikor tisztán hallja, a belső hangot, amint azt ismételgeti, tedd meg, tedd meg.

     Mint már tudják, bejegyzéseimben minden alkalommal egy-egy olyan témát boncolgatok, ami mindenki számára érdekes és hasznos lehet. Most a kis belső hang megszólalásáról írok néhány gondolatot. Biztos vagyok benne, hogy Önök között is akadnak olyanok, akik átélték már ennek a belső hangnak a megszólalását. Kicsit nyugtalanító érzés, főleg az első alkalommal, mivel nem tudjuk eldönteni, hogy amit súg nekünk az a javunkra fog válni, vagy nem. Sokan ezért habozunk hallgatni erre a belső hangra, és csak sokkal később vesszük észre, hogy valójában valami jót akart nekünk.

     Sokan ezt a belső hangot megérzésnek, vagy a hatodik érzéknek, míg mások intuíciónak hívják.  Nevezzük bárminek is, a lényeg, hogy figyelnünk kell erre a hangocskára, mivel nem más, mint a tudatalattink megnyilvánulása. Bizonyára minden kedves olvasóm tisztában van azzal, hogy elménk két félre osztható. A tudatos gondolkodást segítő fél, és a tudat alatti fél. Amikor gondolkodunk, egy dolgon a tudatos agyféltekénket használjuk, viszont jeleket küldünk a tudatalattinknak is. Sok esetben nem járunk sikerrel, míg tudatosan gondolkodunk, viszont kis idő múlva csak úgy a semmiből megkapjuk a választ.

    Igen, ezekben az esetekben csupán annyi történik, hogy mi a gondolkodásunk alatt eljuttattuk az információt a tudatalattinkba. Bár a témával kapcsolatos gondolkodást már rég befejeztük, a tudatalattink tovább dolgozott, és amint megkapta a választ sietett a tudomásunkra hozni. Tehát, mikor megszólal a belső hangocska, bizonyára egy információt próbál a tudomásunkra hozni, ami kapcsolatos egy korábban, számára felhagyott témával. Vagy éppen amiről szólni akar az nem más, mint figyelmeztet bennünket, hogy ne szalasszunk, el egy alkalmat mely illeszkedik egy tervünkbe. Igen, tisztelt olvasóim, az agyunknak ez a része hasonlítható egy csodálatos számítógéphez, amelytől a kért információt minden esetben megkapjuk csak értenünk kell a megjelenési formáját.

     Tehát figyeljünk oda arra, hogy milyen információt kérünk, mivel mindenre válaszol, nem tesz különbséget jó és rossz között csak adja a választ és figyelmeztet.Viszont ha jó dologgal kapcsolatosan figyelmeztet minket, hát rajta, tegyük meg. Hisz tudjuk a lehetőségek csupán pillanatokig tartanak, és ha nem élünk velük egy egész életen keresztül fogunk bánkódni miatta.

    Ha úgy érezzük, hogy itt az idő ne habozzunk, lépjünk, cselekedjünk, éljünk a lehetőségekkel.

Jó gondolkodást!

Ki vagyok én?

Ismét cél keresztben!
                                      
    
    Üdvözlöm önöket tisztelt olvasók!

    Ki vagyok én?
    A kérdés, amivel a mai napon fogunk foglalkozni.  A kérdés, amit a mai napra választottam csupán három aprócska szóból áll, de mégis elgondolkodtató. Ha egy amnéziás embertől halljuk ezt a kérdést, minden bizonnyal elgondolkodunk. Talán még meg is sajnáljuk és segíteni próbálunk neki. Tudjuk, hogy milyen kényelmetlen dolog, ha az ember nem tudja magáról, hogy kicsoda. Vegyük talán a legegyszerűbb kérdést, amit ha feltesznek nekünk és nem tudunk válaszolni rá, milyen kényelmetlenül éreznénk magunkat.  Hogy hívnak? Egy egyszerű kérdés, és mégis menyi információt hordoz és kellemetlenséget, ha nem tudunk válaszolni rá.
    Most térjünk vissza az eredeti kérdéshez és tegyük fel magunknak: Ki vagyok én?
    Gondolom, most mindenki csodálkozik, hogy minek kell feltennie ezt az abszurd kérdést. Csupán egy aprócska dolog miatt, ami nem más mint, hogy nem ismerjük önmagunkat eléggé. Ha megkérdezik tőlünk, hogy hány évesek vagyunk, simán vágjuk a választ. Viszont ha azt kérdeznék tőlünk, hogy mire vagyunk, képesek már nehezebb lenne a válasz. Ennek viszont nem más az oka, mint az, hogy nem ismerjük magunkat eléggé. Nagyon sok esetben arra van szükségünk, hogy az élet döbbentsen rá minket, hogy mire is vagyunk képesek. Viszont nem lenne egyszerűbb, ha már ismernénk önmagunkat és a bennünk rejlő erőt. Ha tudnánk használni a mindennapjainkban és teremteni tudnánk a segítségével. Teremteni és létrehozni azt a világot, amit megálmodtunk magunknak. És ha a teremtés szóra felemelik kissé a fejüket, akkor igazat adok mindaddig, amíg el nem gondolkodnak azon, hogy mi minden veszi körül Önöket, amit mind önök teremtettek akár tudatosan vagy tudatlanul. Igen teremtünk, mivel erre vagyunk programozva. A gondolataink erejével. Biztos vagyok benne, hogy az önök életében is van rá példa arra, hogy a gondolataik erejével teremtettek. Lehet, hogy az eredmény nem volt azonnal kézzel fogható. De bizonyára eljött az a pillanat, amikor rájöttek, hogy ezt Önök hozták létre gondolataik majd terveik és végül cselekedeteik útján. És amint erre rádöbbentek, beleborzongtak.
     Tehát, ki vagyok én?
     Próbáljuk meg megválaszolni a kérdést részleteire bontva. Vegyünk elő egy papírt, és írjuk le. Kezdjük ezzel, xy-nak hívnak, majd folytassuk a korunkkal, a magasságunkkal, a hajunk színével, a szemünk színével, a test felépítésünkkel és haladjunk lépésről lépésre. Lehet, hogy nem tudjuk befejezni egy alkalommal, lehet, hogy többször kell nekirugaszkodnunk. De higgyék, el megéri. Megéri, mivel csak így tudunk teljesen őszintén szembenézni magunkkal. És csak utána tudunk továbblépni. Minden ember, aki úgy érzi, hogy eltévedt, először tisztába kell kerüljön azzal, hogy épp hol is van. Egy személyiség, amely tovább akar fejlődni először meg kell határozza, hogy ki is ő valójában. Tehát kedves olvasóim ahhoz, hogy céljainkat el tudjuk érni  a személyiségünknek fejlődnie kell.
    Ahhoz viszont, hogy a személyiségünk fejlődni tudjon, tudnunk kell, kik is vagyunk valójában. Tehát itt az alkalom ragadjunk meg egy papírt és egy ceruzát és mérjük, fel kik is vagyunk valójában.
    Higgyék el a, válaszok megdöbbentőek lesznek, ha igazán őszinték leszünk önmagunkhoz. 

  Jó munkát!!!   






Jó gondolkodást!

Egy boldog pillanat

Ismét cél keresztben!

                                                              

    Szép napot, minden olvasóm számára! 
    A mai napon még egy kicsit időzőm a boldogság témánál, mivel az utóbbi bejegyzésem óta olvastam valamit, amit szeretnék megosztani Önökkel. Amint olvasgattam rábukkantam egy vallomásra, melyet egy ember az élete alkonyán írt le papírra.

„ Tanács az utókor számára

    Életem nehézkes volt, minden nap meg kellet küzdenem a betevőért. Úgy gondoltam az idő majd megold mindent, nekem csak az a dolgom, minden nappal előbbre jussak. Fel is tettem mindent egy lapra és vakon mentem előre, küzdöttem keményen, és lépésről lépésre kezdtem megvalósítani mindazt, amit elterveztem. A napjaim éjszakába nyúló munkával teltek, de én csak konokul, törtettem előre. Úgy gondoltam, ha mindenem meglesz, akkor majd boldog leszek. Viszont minden elért cél megvalósulása előtt, már egy újabb célt tűztem ki magamnak. Vagyonom gyarapodott, én viszont még mindig boldogtalan voltam. Minél több mindenem lett, annál jobban éreztem a boldogtalanságot.       
     Teltek a napok és én úgy éreztem, hogy nem élek igazán. Lassan mindenem meglett, amire csak vágytam. A bőség vett körül, de akkor sem voltam boldog. Teltek a napok, hetek, hónapok és az évek és még midig éreztem az űrt, amit semmi sem tudott kitölteni.
     Az évek alatt három, csodálatos gyermekem született. Észre sem vettem amint felnőttek, kirepültek és már csak nagy ritkán térnek haza látogatóba. Míg gyermekeim cseperedtek, egyre csak egy érzés uralkodott rajtam. Nem volt más ez az érzés, mint a félelem. Féltem attól, hogy jó apa leszek-e és attól, hogy lesz-e elég energiám mindet megadni nekik. A félelem annyira eluralkodott rajtam, hogy nem is emlékszem, mikor és menyi időt szántam rájuk. Nem tudom menyit kacagtak és menyit sírtak, nem tudom ki volt az első szerelmük és ki törte össze a szívüket valóban. Ami viszont a legfontosabb nem tudom hiányoztam-e nekik vagy tudtam magam pótolni a sok játékkal, ruhával, amivel elhalmoztam őket. Nem tudom, de végig éreztem az űrt, ami ott tátongott bennem.
     Most amikor életem alkonyán egyedül üldögélek és már csak egy gondolat foglalkoztat, ami nem más, mint a kérdés.
     Voltam én boldog valaha?
     Amint elmerülök nap, mint nap emlékeim tengerében keresve az elveszett boldogságom, eszembe jutnak pillanatok. Pillanatok, amikor sikerült elérnem kitűzött céljaim, pillanatok, amikor megvettem az első biciklim és büszkén ültem fel rá. Vagy, amikor az első albérletemben kinyitottam kedvesemmel egy üveg bort és mintha a lakás az enyém lett volna, kortyolgattam poharamból a félédes bort. Vagy, mikor az oltár előtt álltam és a szívem majd kiugrott a helyéről. Gyermekeim születésének pillanatai, és az első találkozás öröme, amikor karomba vehettem törékeny kis testüket. A reggelek, melyeken gyermekeim még aludtak, mikor én puszit adtam, betakargattam és az újralátás reményében indultam útnak. A mindennapi hazatérés, amikor mint kismadarak szálltak felém gyermekeim. Megannyi csodás emlék. Mind egy pillanat csupán, viszont nem más, mint egy-egy boldog pillanat. Egy élet kellett hozzá, hogy rájöjjek, mikor is voltam boldog. Egy élet, amiről azt hittem, hogy egy boldogtalan megfáradt ember élete.
     Egy élet melyben kergettem a boldogságot és nem vettem észre, amikor meg állt mellettem és megfoghattam volna. Én akkor is csak rohantam, mert vak voltam, nem vettem észre a pillanatokat, amikor a boldogság ott állt mellettem és paskolta a vállam. Majd tovaröppent, és én ismét loholtam a nyomában. Ott volt mellettem és nem láttam, benne éltem és nem éreztem, szerencsés voltam és szerencsétlenkedtem. De most életem alkonyán, hálás vagyok a sorsnak, mert felnyitotta a szemem, és bár a pillanatot nem éltem meg, most emlékeimet újra élem, és elmondhatom, hogy boldog ember vagyok.
     Amikor pedig eljön a pillanat, a búcsú pillanata, immár egy boldog ember fog távozni. Egy ember, aki csak egy mondatot hagy maga után, mely így hangzik:
-A boldogság csak egy pillanat a jelenben, ne keresd hát, máshol hanem éld át!!!-”

    Igen, kedves olvasóim, nagyon szívemhez szólt ez a vallomás, és elgondolkodtatott. Valójában nap mint nap félelemben élünk, attól félünk, hogy elfogy a pénzünk, és nem tudunk mindent megadni a családunknak, amit szeretnénk, amire szükségük van. Néha ezt a félelmet le kell küzdenünk, és megállnunk néhány percre, néhány pillanatra, hogy vegyük észre a jelen pillanat boldogságát, hogy majd, mikor már egyedül leszünk, legyen amire emlékeznünk, és újra át tudjuk élni a boldogság perceit.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

A boldogság keresése

Ismét cél keresztben!

                                                         

    Szeretettel üdvözlök mindenkit!

    És íme, itt a tizedik lépés, tisztelt olvasók. Lássuk minek is a tizedik lépése az, amit a mai napon fogok bemutatni Önöknek. Térjünk ki egy kis ismétlésre!

Tíz bejegyzéssel ezelőtt belevágtam egy téma boncolgatásába, ami nem más volt, mint egy boldog ember tíz reggeli szokása. Lássuk tehát mik ezek a szokások:

1. Hálásan kelnek fel.
2. Soha nem hagyják ki a reggelit.
3. Nem felejtik el ápolni az elméjüket.
4. Sportolnak.
5. Megtervezik a napot.
6. Nem bánnak meg semmit.
7. Szokásukká válik a boldogság.
8. Nem engedik át a reggeleiket a technika ördögének.
9. Mindig célokat tűznek ki.
10. Elhatározzák, hogy keresni fogják a boldogságot.

     És íme a tizedik a sorban, ami talán az első helyen kéne legyen, az elhatározás. Az elhatározás, hogy keresni fogjuk a boldogságot kedves olvasóim. Amint végig haladtunk ezeken a lépéseken, nap mint nap, bennem mindig élt a kíváncsiság, hogy Önök, mint olvasók, vajon neki álltak-e a gyakorlásnak. Vajon vágyakoznak-e a boldogságra, vagy talán megvan mindenük és boldogok? Nem tudom, és talán soha nem is fogom megtudni, viszont megszületett bennem az elhatározás, és abban a hitben, hogy segíthetek, írtam a bejegyzéseimet.

     Én elhatároztam, hogy írni fogok, akkor is ha talán naponta csak egy, vagy még annál is kevesebb olvasóm lesz is. Nem tudhattam előre, hogy heti kétszáznál is több látogatóm lesz majd. Csak meghoztam egy döntést és elhatároztam, hogy kitartok mellette és így is tettem. Minden bizonnyal Önök is hoztak már efféle döntéseket. Induláskor még nem látjuk az utat csak azt tudjuk, hogy hova akarunk eljutni. Hasonlóak vagyunk az autóhoz, amely az éjszaka sötétjében száguld. Az útból csak annyit lát, amennyit a fényszórók megvilágítanak, de mégis eljut a kitűzött célhoz, mivel rendre megjelennek azok a táblák, amelyek irányt mutatnak a sötétben.

    Igen, kedves olvasó, néha úgy gondoljuk, hogy nincs merre mennünk, nem látjuk a táblát a sötétben. Sokszor olyan gyorsan haladunk, hogy észre sem vesszük a táblákat, de ha tudjuk, hogy hova tartunk, ha kitűztük magunknak a célt akkor biztosa merem állítani, hogy el is jutunk oda. Sokszor lassabban, olykor gyorsabban és rengetegszer érezzük úgy, hogy eltévedtünk. Ilyenkor megszólal odabent egy kis hang, mint az autóink GPS rendszerében és csak hajtogatja, hogy "újratervezés, újratervezés....".

     Merjünk célokat kitűzni!!!

    Itt van egy recept, tíz apró lépés minden reggelre, merjék kitűzni a boldogságot céljukként!  Biztos vagyok benne, ha egy szuper süti receptjét osztottam volna meg, már ki is tűzték volna a dátumot, amikor elkészítik, kedves nő olvasóim. Vagy, ha tíz tuti csajozós szöveget osztottam volna meg, tisztelt férfi olvasók, holnap már ki is próbálnák őket.

    Persze a sütemény elkészítése a szeretteinknek is boldogít, mert készítés közben végig arra gondolunk, hogy mennyire fognak majd örülni a szeretteink, amikor elfogyasztják. És a csajozás is boldogsággal tölt el, főleg, ha eredményes. :) . Mindenkit más, és más dolog tesz boldoggá. Viszont, ha úgy érzik, hogy az életükből hiányzik némi extra boldogság, akkor próbálják tudatosan megkeresni azt.

Tegyenek belátásuk szerint a recept itt van, bármikor elérhető!!!

A cél kilőve!!! 

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

A célkitűzés fontossága

Ismét cél keresztben!

                                                         

    Szép napot, tisztelt olvasóim! 

    Ma a kilencedik lépéssel folytatjuk, mely nagyon fontos dolog az emberek életében, hisz e nélkül nincs értelme a mindennapoknak. Mi lehet ez a fontos dolog? Na vajon mi?

    Tisztelt olvasó a mai nap számomra egy nagyon fontos nap, ugyanis a mai bejegyzésem a tizennegyedik. Másként fogalmazva épp két hete, hogy elkezdtem írni ezt a blogot. Úgy gondolom, ideje lenne megosztanom néhány dolgot Önökkel, ami ahhoz vezetett, hogy elinduljak ezen az úton. Az alap gondolatom az volt, hogy megosszak másokkal is olyan dolgokat, amik a segítségükre lehetnek. A második dolog, amiért ezt a blogot írom az, hogy a későbbiek során szeretnék elindítani egy online célkitűző tanfolyamot azon emberek számára, akik szeretnének elérni bizonyos dolgokat. Szeretnének boldogok, sikeresek, gazdagok, lenni vagy talán csak azt a figyelmet szomjazzák, amit nem kaptak meg eddig. Szeretnék segíteni azoknak, akiket olyan környezet vesz körül, ami blokkolja őket a kibontakozásban. Szeretnék falakat rombolni le, olyan falakat, amelyek embereket tartanak börtönben, az előítéletek és az ön bíráskodás börtönében. Szeretnék ott lenni mellettük, amikor rádöbbenek arra, hogy menyire egyszerűen el lehet érni mindazt, amit, szeretnének. Végül szeretnék osztozni az örömükben és látni szemükben az öröm könnyeit.

    Igen, kedves olvasóim ez az, amit én szeretnék. Önök mellé állni és társ lenni a céljaik elérésében. Most joggal tehetik fel a kérdést. Miért akarom én mindezeket? Csupán azért mert jó érzés, amikor valami sikerül. Jó érzés az, amikor el tudunk érni olyan dolgokat, amelyekről azt hittük, hogy lehetetlen. Viszont ennél egy dolog csodálatosabb csupán, ott állni valaki mellett, amikor neki jön össze mindez. Látni, amint nem találja a szavakat és csupán annyit tud mondani, hogy köszönöm, és ebben a szóban minden benne van.

Miért mondom el most ezeket Önöknek? Csupán azért, mert megtiszteltek figyelmükkel és olvasták a bejegyzéseimet, és mert szorosan kapcsolódik a kilencedik lépéshez, ami nem más, mint a célkitűzés!

     "Ahhoz, hogy elindulj, tudnod kell, hova mész!"

    Igen kedves olvasó, a boldog emberek nem csak az elintézni valókat tervezik meg a korai órákban, hanem azt is, milyen kisebb vagy nagyobb célokat szeretnének elérni aznap. Így nem csak, hogy értelmet adnak az előttük álló délelőttnek, délutánnak, hanem fel is spannolják magukat - méghozzá nagyon! Tehát kedves olvasóm ezek alapján én kijelentetem, hogy boldog ember vagyok. Napról napra haladok a kitűzött célom felé, minden bejegyzésem megírásával érzem, amint közeledek. Amint a nap végén megnézem az aznapi látogatóim számát, öröm és boldogság tölt el. Reggel mikor felébredek ott a hála a szívemben, mert tudom, hogy ez az új nap azt a célt fogja szolgálni, amit kitűztem magam elé. A napom minden perce értéket kap, mert gondolataim a céljaimmal összhangban mozognak, és segítenek a továbblépésben. Tiszta szívből mondhatom kedves olvasóm, hogy semmi sem fogható ehhez az érzéshez, ehhez az állapothoz.

    Önnek volt már ilyenben része? Átélte már ezeket az érzéseket? Itt az idő, ha még nem élte át a bizsergést, ha még nem élt a holnap lázas vágyakozásában. Akkor most itt ebben a pillanatban kezdjen el tervezni!!!

Ragadja meg a pillanat varázsát és tegye meg most!!!

Tervezzen!!!

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

Amit az emberi elme képes elképzelni, azt képes megvalósítani!

Ismét cél keresztben!

                                                         

    Üdvözlőm Önöket, ezen a szép hétfői napon, kedves olvasóim. 

    Minden bizonnyal Önök, nem azon emberek kategóriájába tartoznak, akik nem szeretik a hétfő reggelt. Miből gondolom ezt? Hát csupán abból, hogy minden, magával egy kicsit is törődő ember, a hétfő reggelt csodálatos dolgok kezdetének tartja. Egy kellemes hétvége után az emberi test és elme megélénkül, felfrissül. Éreznünk kell magunkban azt az energia többletet, ami csak a hétfői napon jellemez bennünket.

    Erre az energiára az egész hét folyamán szükségünk lesz, ezért ne pazaroljuk fölöslegesen. A nyolcadik lépés egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet eléréséhez vezető úton, a reggeleken keresztül vezet. Ezért ne engedjük át reggeleinket a technika ördögének. Rengeteg olyan nő és férfi él a Földön, akik e-mailezéssel, hír olvasással, vagy egyszerűen csak a telefon, számítógép nyomogatásával kezdik a reggelt. Igen, kedves olvasóim, a reggel csendje, meghittsége pillanatok alatt szertefoszlik, amint az agyunkat engedjük külső hatások által irányítani. Ahelyett, hogy mi irányítanánk az elménket hagyjuk, hogy befurakodjanak azok a dogok, amikre nincs is szükségünk.

    Mi szükségünk van például arra, hogy tudjuk mi történik a Föld másik pontján? Miben segít bennünket az ha tudjuk, hol zuhant le a repülőgép legutóbb, ha még repülőn sem ültünk soha? Persze tájékozódni kell. Tudnunk kell, hogy mi zajlik körülöttünk, csak mértékkel, mert ezek a dolgok mind mind elterelik a gondolatainkat azokról a fontos dolgokról, melyek elsőre segítenének bennünket.

    Ahogy nem mindegy az, hogy mit fogyasztunk reggelire úgy az sem mindegy, hogy mi az, amivel az agyunkat tápláljuk reggel. Kell hagynunk az agyunknak elég időt arra, hogy ráhangolódjon azokra a dolgokra, amiket szeretnénk elérni. Pont úgy, mint egy számítógép, amely azt az információt keresi, amire kértük, viszont keresés közben új parancsot adunk és a régi meg sem jelenik. Tehát, amit kértünk, amit szerettünk volna meg sem jelenik soha. Engedjük tehát elménket ráhangolódni a dolgokra és adjuk meg neki a szűkséges időt. Gondolataink teremtő erővel bírnak, és a leg kreatívabb időszak a reggel. Engedjük hat gondolatainkat teremteni, hisz valószínűleg a jövőnket teremtik meg. Mi pedig beilleszkedünk abba a valóságba, amit az elménk megalkotott.

„Amit az emberi elme képes elképzelni, azt képes megvalósítani is.”

                                                                                    Napoleon Hill

    Ezt figyelembe véve nem tűnik tehát természetes dolognak az, hogy hagyjuk agyunkat kibontakozni és nem terheljük le már a nap első órájában olyan dolgokkal, amire talán szűkségünk sincs.

   Egy felmérés szerint a siker titka 80 %-ban a gondolkodásmódon múlik, és csak 20%-ban függ a felhalmozott tudástól.

   

    Kedves olvasóim, itt van tehát a nyolcadik léps, NE ENGEDJÜK ÁT A REGGELEINKET A TECHNIKA ÖRDÖGEINEK!!!

Jó gondolkodást!