Legyünk boldogok!

Ismét cél keresztben!

                                                   

    Köszöntöm Önöket, tisztelt olvasóim. 

    Bár hétvége van, nem szabad lankadni. Úgy, ahogy minden reggel felkelünk Isten akaratából, úgy minden nappal közelebb kell kerülnünk céljainkhoz, vágyainkhoz. Jelen esetben ez még mindig a jobb és boldogabb élet.

    A hetedik lépés ezen az úton a megszokás. Az az ember, aki boldog akar lenni, annál megszokássá kell válnia a boldogságnak. Gondoljunk csak bele, kinek kinek megvannak a saját megszokott dolgai, igaz? Ezekhez a dolgokhoz ragaszkodik, szereti őket, és már észrevétlenül is csinálja azokat. Vajon lehet ilyen a boldogságunk is? Lehet, hogy csak úgy, minden indok nélkül boldogok vagyunk? Lehet, hogy csak úgy, minden indok nélkül rámosolygunk az életre és az vissza mosolyog ránk?

    Természetesen mindez lehetséges, bár kissé nehéz elérni. Kell hozzá az akarat és a kitartás. Minden dolog, amit rendszeresen csinálunk, mondjuk úgy 30 napig, az kezd megszokássá válni. Szokásunkká válik a boldogság!!! Ugye már a gondolat is felemelő érzés? Elképzelhetjük magunk, amint felébredünk, lépésről lépésre végezzük azokat a lépéseket, melyeket bemutattam Önöknek. Testünk megtelik energiával, elménk tisztul, és egyre több dolog világosodik meg előttünk. És mi minden reggel, mint egy inget öltjük magunkra a boldogságot.

    Bizonyára mindenkinek mást jelentenek ezek a dolgok. Vannak, akik vágynak ezekre a dolgokra és tesznek érte, és vannak, akik nem elég kitartóak és nem jutnak célba, míg mások meg sem próbálják. Egy példa jutott hirtelen eszembe. Három embert kiválasztanak egy kísérletre. Mind a háromnak adnak egy virágcserepet és azt mondják nekik, hogy egy magot ültettek bele, egy nagyon értékes virág magját. Nincs más feladat mint minden nap öntözni a földet. Neki is látnak mind a hárman az öntözésnek minden nap az előírásoknak megfelelően. Viszont egy hét után az egyik kezd kételkedni, vizsgálja a talajt, majd beletúr és megtalálja a magot, ami már kezdett csírázni. Míg kotorta a földet sikerült megsértenie a csírát és a mag elhalt. A második úgy másfél hét után, mikor még mindig nincs eredmény kezdi feladni. Azt hiszi, hogy jól felültették és üres cserepet adtak neki, és abbahagyja az öntözést. Az eredmény ugyanaz a mag lassan elhal. A harmadik ember, mit veszíthetek alapon fogja fel a dolgot és csak unalmában is, de öntözi tovább a cserép földet. Viszont az ő munkája sikerrel jár. Egy hónap múltán megjelenik a hajtás, ami kis idő múlva már szárba is szökken és amilyen hosszas volt, amíg megjelent, most már napról napra látszik, amint nő. Mindenki látja, mindenki csodálja, de főleg a másik két társa, akik titokban még irigyek is, ők a virág legnagyobb csodálói. A harmadik ember, pedig elnyerte jutalmát, mert volt hite, és kitartott mellette.

    Hölgyeim és uraim, olvassanak a sorok között.

    Egy dolgot a szokásunkká tenni, nincs jobb időpont, mint a reggel. Ekkor legfogékonyabb az agyunk, legnyitottabb az elménk és a legfrissebb a tettünk.

Tegyük szokásunkká a boldogságot!!! 

                                            

Jó gondolkodást!

Megbánás vagy megbocsátás?

Ismét cél keresztben!

                                                           

     Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóim. 

     Legutóbb nem léptünk előre, de most jövök a hatodik lépéssel, ami közelebb viszi Önöket egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet eléréséhez. Remélem, hogy eddig már alkalmazzák a z előző lépéseket és sikereket tudtak elérni. Nagyon kíváncsi lennék a tapasztalatokra , melyeket az alkalmazás során tapasztaltak, valamint a bejegyzéseimmel kapcsolatos véleményeikre. Mivel direktben csak azok tudnak véleményt mondani, akik rendelkeznek google+ os fiókkal, ezért létrehoztam egy email címet. Itt várom az észrevételeiket: celratart@gmail.com

     Most lássuk a hatodik lépést. Egy igazán boldog és sikeres ember nem bán meg semmit. Sokan a reggeli órákban visszaemlékeznek az elmúlt 24 óra dolgaira. Bizony sokan vannak, akik visszaemlékezés után nem tudnak szabadulni az elmúltaktól. Mikor belemélyedünk a múltunkban és nem tudunk tőle szabadulni, akkor bizony nagy pácban vagyunk. Ha megszólal bent egy kis csengő és nem tudjuk leállítani, akkor mit is tehetünk? A legelső dolog, amit tudunk tenni az az, hogy meg kell bocsátanunk önmagunknak minden esetben, mikor magunkat hibáztatjuk, vagy akár bűntudatunk van valami miatt. Senki más nem tud tenni semmit, csak mi vagyunk azok akik tehetünk valamit. Méghozzá azt, hogy megbocsátunk önmagunknak.

     Ha meg tudunk bocsátani önmagunknak, akkor másoknak is könnyedén meg tudunk bocsátani. A megbocsátás pedig nagy lelki erőt kölcsönöz számunkra, nem beszélve arról, hogy naggyá tesz bennünket. Amint meg tudunk bocsátani mindenkinek, felszabadulunk és élvezzük az életet. Tehát ha jól akarjuk érezni magunkat, kezdjünk összeírni mindent, ami miatt meg kell bocsátanunk önmagunknak. Amint ez megvan mondjuk ki hangosan, hogy megbocsátok magamnak azért mert............ Ha több dolog van, ami miatt meg kell bocsátanunk magunknak, akkor lehet beosztani több napra. A lényeg, hogy legyünk őszinték magunkkal és merjük kimondani hangosan, hogy halljuk saját magunkat. Ez két okból is fontos, az első az, hogy ha halljuk, akkor az agyunk másként reagál mint, ha csak gondolnánk. A második ok pedig, ami miatt jó ha hangosan kimondjuk az az, hogy így gyakorolunk a következő lépésre, amikor is mástól is bocsánatot kérünk és azt már valóban nem tudjuk csak gondolni. Minden bocsánat kérés után jobban fogjuk magunkat érezni és tovább tudunk lépni. Tehát egy boldogabb élet elérése érdekében szabaduljunk meg a múlt nehéz terheitől és nyissunk az új felé. Érezzük jól magunkat, mivel megérdemeljük.

   Holnap a hetedik lépéssel várom Önöket és addig is várom észrevételeiket és a blogommal kapcsolatos hozzászólásaikat a fenti email címen.

Jó gondolkodást!

A kő, a kavics, a homok, és a víz

Ismét cél keresztben!
                                                           

    Ismét egy szép napra ébredtünk, kedves olvasóim. 

    Üdvözlöm Önöket, és ismét szeretném megköszönni fokozott érdeklődéseiket az írásaim iránt. Míg az első száz megtekintésre közel egy hetet kellet várnom, úgy a második száz már három nap alatt összejött.

    Köszönöm tehát a bátorítást, hisz érdeklődésükből azt merem feltételezni, hogy érdekesnek és hasznosnak tartják a tapasztalataimat. Most az előző bejegyzésemhez szeretnék egy kis kiegészítést írni. Tudom, az idő gazdálkodás nem könnyű feladat. De ha jobban belegondolunk, ez az egyetlen dolog, ami valóban a saját tulajdonunk. Ezt szoktuk értékesíteni a munka helyünkön, jobban mondva pénzre váltani. Ajándékba szoktuk adni másoknak, szeretteinknek, barátoknak, ismerősöknek. Valamint ezt szokták tőlünk elrabolni azok az emberek akik csak mondanak, csak mondanak, de mikor mi szeretnénk mondani valamit, akkor sürgős dolguk akad. Ismerősek a helyzetek?

    Az időnk érték, nem csak saját magunknak de szeretteink, barátaink, és mindenki más számára akivel megosztjuk. Bánjunk hát vele ehhez méltóan és kamatoztassuk. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, be kel osztanunk.

    Tanárként szerencsém volt oktatni tizenéveseket, akik a gimi padjait koptatva mindig idő szűkében voltak. Sokszor annyira, hogy órára sem volt idejük bejönni. :) Na igen gondolhatnánk magunkban, és megtoldhatnánk azzal, hogy mit is várunk a mai fiataloktól. Viszont volt szerencsém kivenni a részem a felnőtt oktatásból is, és elmondhatom, ott sem volt jobb a helyzet. Azt hinnénk a felnőttek mindent jobban tudnak. De ha igaz az a közmondás, hogy a kicsi kutya a nagytól tanul, akkor mit is várhatunk el a fiataloktól, ha mi magunk sem tudjuk beosztani az időnket?

     Amint felfedeztem ezeket a hiányosságokat, a diákok és idősebb hallgatóinknál egy történetet meséltem el nekik, amit szeretnék megosztani Önökkel is. Nem emlékszem már, hogy hol olvastam, de most nem is ez a lényeg.

    Egy idős professzor az egyik órájára menet, az egyik kezében egy üres poharat, a másikban táskáját cipelte. Beérve a tanterembe letette a poharat az asztalra és a táskájából kivett egy palack vizet. Mire az egyik diák megjegyezte, hogy a professzor úr bizonyára szomjas. A professzor meghallotta és kissé elmosolyodva válaszolt. Nem, csak szemléltető eszköznek hoztam. Mire többen is felmordultak, ahogy az én diákjaim is tették mivel azt hitték, hogy a félig üres, félig tele pohár története fog következni. De a professzor nem szólt semmit, csak elővett a táskájából néhány nagyobb követ és beletette a pohárba. Majd felemelte és megkérdezte: Tisztelt hallgatók, tele van ez a pohár? A hallgatók az asztalra néztek, látták a maradék köveket és mivel azt állapították meg, hogy abból több már nem fér a pohárba, egyhangúan válaszolták, hogy tele. Ekkor a professzor elővett egy zacskó kavicsot és a kövek közé szórta. Ismét feltette a kérdést. A Hallgatók kissé zavarodottan de ismét egyhangúan válaszoltak. Tele van. A professzor most egy zacskó homokot vett élő és finoman a kavics és a kövek közé szórta, majd ismét feltette a kérdést. A hallgatók most már kissé szégyenkezve halkan ,némelyikük már csak suttogva, de azért hallani lehetett a választ. Tele. A professzor elégedetten elővette a palack vizet,mintha oltani szerette volna szomját a jól végzett munka után. Kinyitotta de ahelyett, hogy ivott volna belőle, fogta és szinte csöpögtetve kezdte tölteni a pohárba. A terembe néma csend. Szinte lehetett hallani, ahogy a víz cseppeket elissza a száraz homok. Mikor végzett és a pohár színültig volt töltve, a professzor megszólalt, most már tele van. A teremben csend volt a hallgatók úgy ültek a padokban, mint a bika, aki a torreádortól megkapta a kegyelem döfést. 

     A professzor kis szünet után folytatta. A pohár az életünk, a kő, a kavics, a homok és a víz mindazon dolgok, amivel megtöltjük. Ha viszont nem használjuk a megfelelő sorrendet sosem tudjuk színültig tölteni. A kő, a nagy dolgokat jelenti az életünkben, a kavics a kisebb de mégis fontosakat, a homok az elenyészőket, a víz, a víz az már csak a hab a tortán - mondta. 

    Most tisztelt hölgyeim és uraim, az Önök feladata a következő - mondta miközben lassan kezdte összepakolni a holmiját. Vegyenek elő egy papírt és írják le, hogy mi az Önök életében a kő, a kavics, a homok és a víz. Azzal sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt. Az ajtóban megállt és visszaszólt a még mindig dermedt hallgatóinak.

DE NE FELEJTSÉK EL A HELYE SORRENDET.

    Tisztelt olvasóim én sem mondhatok mást mint a professzor, vegyenek elő egy lapot és írják le, mi az Önök életében a kő, mi a kavics, mi a homok és mi a víz.

De ne felejtsék el a helyes sorrendet!!!

Jó gondolkodást!

Az időbeosztás fontossága

Ismét cél keresztben!

                                                        

      Üdvözlöm Önöket, tisztelt olvasóim! 

      A mai lépés kicsit komolyabb lesz, mivel az időmanagementről vagy érthetőbben az idő gazdálkodásról szól.

      Az idő gazdálkodás dilemmája abban van, hogy NINCS MINDENRE IDŐ. Egyszerűen lehetetlen mindent megcsinálni, főleg egyszerre lehetetlen. Ha valaki olyan kiváló szervező, hogy mindenre szakít időt (úgy gondolom, hogy nincs ilyen ember, legfeljebb olyan, aki minden fontosra szakít időt), neki is fel kell állítania egy sorrendet, egy egymásutániságot. Döntést kell hoznia, hogy mit csinál előbb, és mit később. Sőt legtöbbször azt is el kell döntenünk, hogy mi az, amit EGYÁLTALÁN NEM csinálunk meg!

Az időmanagement öt fő fázisa:

1. Fázis: Fejben osztjuk be az időnket.
2. Fázis: Jegyzeteket készítünk, listákat a teendőinkről.
3. Fázis: Naptárt, határidő naplót vezetünk.
4. Fázis: Prioritásokban gondolkodunk, és Cél orientáltan bánunk az idővel.
5. Fázis: Ügyelünk az egyensúlyra az eredmény és az ember, a termelés és termelő erő karbantartás között.

Egy kérdés: 

Hogyan döntöm el, hogy mit, mikor csináljak, és mi az, amit mindenképpen meg kell csinálnom? Valamint mi az, amit meg egyáltalán nem kell megcsinálnom?!?

Itt kapnak szerepet az értékek és prioritások:

- Az értékek szintjén az alábbi kérdést tesszük fel, hogy:Mi fontos és mennyire?
- A prioritások szintjén meg azt a kérdést, hogy:Minek van, mivel szemben elsőbbsége?

        Értékek

        Az értékekről komolyan és mélyen beszélni kockázatos, felületesen pedig nem érdemes. Úgy gondolom, hogy elég felnőttek és bölcsek vagyunk ahhoz, hogy vállalhassuk ezt a kockázatot. Minden ember szabad és felelős, szabadsága és felelőssége feltenni az élete legfontosabb kérdéseit és megkeresni rájuk a választ. Minden embernek saját feladata és felelőssége megfelelő válaszokhoz és így megfelelő értékekhez jutni. Senki sem avatkozhat bele, legfeljebb segítői szolgái lehetünk ebben egymásnak.
       Az értékekről beszélve az emberek legalapvetőbb, leglényegesebb meggyőződéseit érintjük meg, azokat az elveket, amelyek alapján az életüket élik. Ezeket az értékeket vezetőként a lehető legnagyobb tisztelettel kell kezelnie. Soha ne fusson el egy ember értékei elől, de ugyanakkor ne is próbálja elvenni valakinek a meggyőződéseit. Legyen tisztában vele, hogy milyen értékek mozgathatják az embereket, de ugyanakkor tisztelje is azokat.
       Egy dolog biztos, az Idő gazdálkodási Stratégiának ez ÉRTÉKEK az alapjai. Neked tehát tudnod kell, hogy a vezetettjeid milyen értékekkel élnek, de leginkább saját magaddal kell, hogy tisztában legyél. Neked mik az értékeid, neked mi a fontos? Tényleg fontos? Mennyire fontos?
       Lássunk néhány alapvető kategóriát, mely a legtöbb ember életében értéket képvisel (nem fontossági sorrend):

       Néhány fő kategória, amibe az értékek többsége besorolható:

• Intellektuális, vagy lelki: Mennyi időt töltök tanulással, ön fejlesztéssel, művészetekkel, ismeret fejlesztéssel, az elmém, érzelmeim, akaratom, lelki ismeretem és öntudatom ápolásával.
• Szellemi, vagy spirituális: Mennyire van határozott világképem, mennyire jól definiált az a világkép, mennyire felel meg az a világkép a valóságnak, és mennyire élek vele összhangban. Van e az életemnek egy valóságos és szerető magasabb szintű támasza, forrása. (A Mindenható Teremtő Isten.)
• Fizikai:Sport, mozgás, táplálkozás…
• Családi: Az együtt töltött idő minősége, közös tervek és célok, távolabbi rokonok, közösség… 
• Anyagi: Megélhetés, vagyon, biztonság, megtakarítások.
• Szakmai: Munkám és az azzal kapcsolatos kategóriák. Célok és tervek. Jövő képem, karrier lehetőség. Hozzáértésem, elismertségem, mennyire szeretem.
• Közösségi: Mindenfajta kapcsolatom kisebb és nagyobb csoportokkal. Barátságok, közösségek.

      Ezen a ponton nem célunk rangsorolni az értékeket, hanem mindössze felfedezni őket. Látni, hogy mik azok kategóriák, amelyek fontosak egy embernek.Talán furcsán hangzik, de a boldog élet egyik titka az, ha előre tervezünk. Természetesen a kivételek erősítik a szabályt: ha néhanapján mindenféle előzetes megfontolás nélkül ugrunk neki valaminek, az színesítheti, izgalmassá teheti az életünket, de összességében azért jobb, ha tervezünk. Mikor felkelünk, gondoljuk át, mit, hogyan fogunk csinálni aznap, hogy később ne kész helyzet elé állítsuk magunkat.

Jó gondolkodást!

A reggeli torna fontossága

Ismét cél keresztben!

                                                            

       Ismét üdvözlöm Önöket, kedves olvasóim!

       Ismét jelentkezem, immár a negyedik lépéssel, ami nem más mint a reggeli pár perces torna.

      A merev izmok és ízületek fellazítása is fontos feladat a reggeli ébredés után, és ez a nap hátralevő részében meghálálja magát. Éjszaka minden szerv, szerv rendszer nyugalomban, lelassult funkcióval működik. A reggeli ébredés után gyakran túlságosan gyorsan terheljük meg őket, kiugorva az ágyból, ezzel kellemetlenséget, rossz hangulatot okozva már a nap legelején.

       A fokozatosan, óvatosan és főleg a szükséges sorrendben végzett reggeli torna gördülékennyé, kellemessé teszi az ébredés perceit. Nem kell, hogy 5-6 percnél tovább tartson, hiszen nem edzésről van szó, hanem sokkal inkább a nap első „bemelegítéséről”, a napra való ráhangolódásról.

       Emiatt nem is kell korábban kelnünk, hiszen 5-6 perc nem sokat számít ilyenkor. A reggeli torna egy kis keringés fokozást, izom nyújtást és ízületi bemozgatást tartalmaz, így megizzadnunk sem szabad! A reggeli ébredés után, még fekvő testhelyzetben végezzük az első feladatokat.

       Függőlegesbe emelt karokkal végezzünk csukló- és könyök körzést. Ezt a nyak körzés kövesse! Végezzünk 3-4 mély belégzést, öt ütemen keresztül belélegezve, majd ugyanennyi idő alatt kilélegezve! Fontos, hogy a keringés lassú fokozása és az oxigenizáció együtt, egymást segítve történjen.

       Ezután üljünk ki az ágy szélére, és végezzünk lassú váll körzéseket! Csak a jóleső érzés határain belül mozogjunk, sohase erőltessük a fájdalmas mozdulatokat! Ezután végezzünk néhány törzs fordítást és törzs hajlítást mindkét oldalra!

      Álljunk fel és emelkedjünk lábujjhegyre néhányszor, majd végezzünk boka körzést mindkét lábbal felváltva! Az ágyba megkapaszkodva ereszkedjünk le guggolásba, és végezzünk 3-4 térd rugózást! Ha fájdalmat érzünk, ne erőltessük!

      Nyissuk ki az ablakot, és egy szék karfájára támaszkodva végezzünk törzs hajlításokat előre 4-5 alkalommal, majd végezzünk mély belégzéseket! Ennyi idő alatt az alapvető szervek működése lassan belódult, így a reggeli torna nehezebb feladatokkal is bővíthető.

      Lassú helyben járással folytassuk a mozgás sort, ezt követően végezzünk magas térd emelést! Nem szükséges a teljes mozgás terjedelemben mozogni, a lényeg a jó közérzet! Üljünk le a földre nyújtott lábakkal, hajoljunk előre, és érintsük meg a lábfejünket!

      Kellemes, nyújtó érzést kell éreznünk derék tájon és a comb hátulsó felén. Aki jó erőben van, az ezt követően helyezkedjen el fekvőtámaszban és végezzen el néhány karhajlítást és nyújtást! Eleinte csak félig, majd később teljesen engedjük le a mellkasunkat a talajig! 5-10 ismétlésnél nem kell több! Ezután álljunk fel, és könnyű helyben kocogással zárjuk le a reggeli tornánkat! Remélhetőleg jó közérzettel és frissen mehetünk a fürdőszobába ezek után!

       A fent említett gyakorlatok egy jól bevált módszer elmei. Mindent bele, próbálják ki nyugodtan, megéri:)

Holnap az ötödik lépés jön. Vajon mi lehet az???

Jó gondolkodást!

Az elme ápolása

Ismét cél keresztben!

                                                             

     Üdvözletem tisztelt olvasóim!

     Nagyon kíváncsi lennék, hogy akadtak-e Önök között olyanok. akik elkezdték használni az első két lépésben megfogalmazottakat. Gondolom vannak Önök között olyanok, akik nincsenek száz százalékig megelégedve az életükkel. Bár a fordítottja lenne az ami igazán boldoggá tenne, viszont annak is nagyon örülnék ha lennének Önök között olyanok, akiknek segíteni tudnék a bejegyzéseimmel.

      Ma a harmadik lépéssel folytatjuk, ami az ELME ÁPOLÁSÁRÓ szól. Minden sikeres és boldog ember ébredés után nem feledkezik meg egy röpke meditációról. Ébredés után az emberi elme fel van frissülve és nagyon aktív, erre mondjuk, hogy vág az agyunk. Mindig szánjunk tehát elég időt arra, hogy befelé forduljunk egy kicsit. Mármint nem a fal felé, hanem magunkba, nézzünk kicsit magunkba és gondolkodjunk. Meditáció közben gondolkodhatunk az aznapi teendőnkön. De ami a legfontosabb, nem szabad az előző nap dolgaival foglalkozni. Mindig valami újra, az aznapi teendőkre, vagy a heti programunkra, vagy a távolabbi terveinkre kell koncentrálnunk. Ezzel a módszerrel sikerül a jelenben maradnunk és koncentrálni a jövőnkre.

     A napunk megtervezése nagy fontossággal bírhat a mindennapjainkra nézve és kihatással van a jövőnkre. Ha tudjuk mivel kezdjük a napot, akkor felépíthetünk egy rendszert és sokkal hamarabb végezhetünk a dolgainkkal. Megtervezhetjük útvonalainkat és időt spórolhatunk meg ezáltal. Az idő spórolás révén több időnk marad szeretteinkre, vagy a jövőbeni terveinkre. Képzeljük csak el, hogy  van szabadidőnk, amivel mi gazdálkodunk, amibe nem szól bele a főnököm, sem senki más. Hát nem lenne csodálatos beülni valahova és csak úgy lazításként kávézni egyet, miközben nem nyomja semmi a vállunkat, hisz már minden dolgunkkal végeztünk. Nyugodtan elmélkedhetünk azon, amit szeretnénk elérni és azon is, hogy hogyan. Vagy tetszés szerint meglátogathatunk olyan embereket, akiket rég nem láttunk. Felhívhatjuk őket telefonon. Minden lelki ismeret furdalás nélkül foglalkozhatnánk bármivel, mert minden dolgunkat elvégeztük. Hát nem lenne csodálatos?

     Ezt a tevékenységet nem szabad összekeverni az idő managementtel, bár az eredmények nagyon hasonlóak. A reggeli kis meditáció szigorúan csak reggel végezhető, szinte rituálé szerűen. Míg az időmanagementet a nap bármely szakában készíthetjük.

     Csináljunk rituálét minden reggel a már felsorolt lépésekből és végezzük szép sorrendben. Első lépésben adjunk hálát mindenért amink csak van. Bizonyára napról napra egyre több dolog kerül, amiért hálát tudunk adni. Folytassuk a második lépéssel, egy kiadós reggelivel, vigyünk be minél több kalóriát, és még ezen dolgozunk végezhetjük a harmadik lépést a meditálást. Szigorúan csak az aznapi teendőkkel és a jövőbeli dolgokkal kapcsolatosan.

     Itt a lehetőség! Tegye meg ha változtatni szeretne, de ha nem, akkor tegyen meg egy szívességet. Felejtse el a panaszkodást, hisz ha nem követi ezeket a lépéseket, akkor már most egy csodálatos életet él.

Holnap a negyedik lépéssel folytatjuk. Vajon mi lesz az???

Jó gondolkodást!

A reggeli

Ismét cél keresztben!

                                                         

      Szép napot mindenkinek! 

      A tegnapi bejegyzésem kissé későn érkezett, sajnos a technika ördöge szólt közbe. Remélem azért sokan elolvasták. Azoknak, akik tegnap sikertelenül kerestek azt javaslom, lapozzanak kicsit vissza, és olvassák el az első lépést a boldogabb élet felé tartó úton.

Ma a második lépéssel folytatom. Kíváncsi lennék, hányan gondolkodtak el azon, hogy mi lehet a második lépés. Talán most már lényegtelen, mivel már írom is önöknek.

      A második lépés a kihagyhatatlan REGGELI!!! Igen, kedves olvasóim mivel fizikailag létező, tapintható és látható lények vagyunk, szükségünk van energia bevitelre. Minden tevékenységi forma, a fizikaitól a pszichikaiig mind mind energiát emészt fel.

Reggel felkelünk az ágyból, végezzük a reggeli szokásos dolgainkat és észre sem vesszük, hogy energiát veszítünk. Gondolatban már talán végezzük az első lépést, egy boldogabb élet felé vezető úton, vagyis hálát adunk és észre sem vesszük, hogy energiát veszítünk. Telik az idő, rohanunk, mint egy őrült és csak egyre fogy az energiánk. Aztán kezdjük érezni, hogy már nem vág úgy az agyunk, mint reggel hát iszunk egy kis kávét, gyors ütős módszer, nemde? Később aztán már elő bújik a fejfájás is,  de mi akkor is dacolunk. Észre vesszük, hogy a teljesítő képességünk már csak a felén működik, és nem értjük miért. 

     Aki nem érti, hogy mi is történik, had példázzam egy autó működésével. Képzeljük el, hogy van egy autónk. Minden nap azzal megyünk munkába. Tudjuk hogyan működik,  ismerjük a reakcióit, mivel már rég a miénk. Az egyik nap azonban meghibásodik az üzemanyag kijelzője, és mi nem tudjuk követni az üzemanyag szintet. Abban a tudatban tesszük a szokásos mindennapi dolgainkat, hogy minden rendben van. Beülünk az autóba elindulunk és még most is minden rendben. A célunk felé haladunk és még mindig minden a megszokott, ám egyszer csak az autó kezd rángatni. Gondolunk egyet, félreállunk,  felnyitjuk a motor ház tetejét, bekukkantunk, de semmi. Visszaülünk, indítunk, de már nehezen indul az autó, de beindul. Kiállunk ismét az útra, de már észleljük egyre sűrűbben, hogy valami gáz van, de nem értjük, hogy mi lehet a baj. Kis idő múlva a motor megáll és nem haladunk, vége, kifújt. Kiszállunk és kitoljuk az autónkat az út szélére és törjük a fejünket, hogy mi lehet a gond. Pár nap múlva a szerelőnk értesít minket a probléma okáról, de addigra nekünk már késő, mivel lekéstük az aznapi értekezletet, kihagytunk egy nagy lehetőséget.

     Igen, pontosan így járhatunk, ha nem reggelizünk, észre sem vesszük, amint az energiánk végére jutunk, s már csak vonszoljuk magunkat ahelyett, hogy sziporkázóan magas teljesítményt nyújtanánk.

       "Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus." 

      A reggeli, a nap legfontosabb étkezése, testünk ekkor töltődik fel a legtöbb vitaminnal és ásványi anyaggal. Energiát nyerünk belőle a nap további részére, erőt a harcokhoz, kitartást a feladatokhoz.

     Úgy, hogy hajrá, ne múljon el a reggel finom ételek nélkül és reggel az első két lépés megtétele nélkül!

Holnap folytatjuk a harmadik lépéssel. De vajon mi lehet az???

Jó gondolkodást!