A hála

Ismét cél keresztben!

                                                          

     Ismét egy szép napunk van, nem-de? 

     Engedjék meg, hogy mindenkit üdvözöljek. Számomra nagyon jól indult a nap, hisz sikerült túllépnem blogommal a századik megtekintésen, amit ezúton szeretnék megköszönni Önöknek. Ennek örömére belekezdek, a tegnap megígért, lépésről lépésre programomba. Minden nap megpróbálom majd Önöket közelebb vezetni egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életforma eléréséhez. Mint arról a tegnap már szó volt, mindenki szeretne boldogabb lenni. Remélem vannak Önök között olyanok, akik megszívlelték tanácsaimat, papírt és ceruzát ragadtak, és belevágtak.

     Ma egy tíz lépésből álló útnak az első lépéseként engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a hála szerepét az életünkben.

     Tehát mai témánk a HÁLA.

     Mit jelent valójában ez a szócska a maga rövid, de annál sejtelmesebb formájában.

      A hála szó segítség miatti érzés, köszönetből és lekötelezettségből összetevődő érzés, amely egy személy iránt tölt el egy jó cselekedetéért, szívességéért, szolgálatáért. Ha belegondolunk a dolgokba, napjainkat nagyon sokszor úgy éljük meg, hogy zsörtölődünk, morgolódunk valamiért. A boldog emberek ébredés után rögtön hálát adnak az életükért, a család tagjaikért, és azért, hogy vannak döntési, választási lehetőségeik. Ezt az érzést aztán a nap hátralévő részében sem hagyják kihunyni, sőt mint egy tábor tüzet táplálják, hogy lángja minél magasabbra érjen és fénye megvilágítsa lelküket. Ha a nap folyamán valami miatt úgy is érzik, hogy bal szerencse érte őket, fejben pillanatok alatt összeállítanak egy listát a pozitív dolgokról melyek miatt hálásak lehetnek. Érzik és átélik a hálát minden porcikájukkal, így felvértezve magukat a negatív dolgokkal szemben. Nem hagynak teret a negatív gondolatoknak, nem töltenek sok időt olyan emberek társaságában akik nagativ energiát sugároznak. Ösztönösen keresik és vonzák azokat az embereket akik hozzuk hasonlóan gondolkodnak. Ha ilyen emberrel találkozunk sokszor azt hihetjük róla, hogy talán nincs minden rendben vele.

     Az ilyen ember vidám tele van életkedvvel szájával körbe mosolyogja a fejét. Azok akik nem élték még át ezt az állapotot, talán értetlenkednek. Viszont ha az egészet egy olyan állapothoz hasonlítjuk, amivel szinte mindenki találkozott már, akkor talán érthetőbb lesz.

     Ez az állapot nem más, mint a szerelem. Mikor szerelmes az ember, akkor kivirul, a szemei csillognak, az ajkai akaratlanul is mosolyra fakadnak, táncol és énekel, szinte lábaival elhagyja a földet. Az ilyen emberre mondjuk azt, hogy úszik a boldogságban. Igen kedves olvasó, ilyen az az állapot, amikor nem morgolódunk és zsörtölődünk, hanem átadjuk magunkat a hála érzésének. Ilyenkor körülvesz minket védőburok, ami megóv minket a világ bosszúságaitól és csodálatosan érezzük magunkat. Higgyék el, nem csak a levegőbe beszélek: vizsgálatok is kimutatták, hogy az, aki gyakrabban mond köszönetet, sokkal kevésbé hajlamos a depresszióra, rosszkedvre, irigységre.

     Tehát, az első lépés egy szebb és vidámabb élethez, a hála. Kezdje el használni reggel, közvetlenül ébredés után, este, közvetlenül lefekvés előtt, és a nap bármely szakában, amikor szükségét érzi. Az eredmények magukért fognak beszélni.

Vegyék saját kezükbe az irányítást és érezzék jól magukat!!!

Holnap a második lépéssel folytatom, remélem akkor is velem tartanak majd.

Vajon mi a második lépés ? :)

Jó gondolkodást!

Érezd jól magad!

Ismét cél keresztben!
                                                        

      Szép napot mindenkinek! 

      A mai napon ismét cél keresztbe kerül egy fontos kérdés, mely a tegnapi bejegyzésemben hangzott el. Mégpedig, a hogyan szeretné érezni magát?

      Gondolom mindannyiunk számára érdekes a téma, mivel mindenkit érint. Én személy szerint szeretném mindig jól érezni magam, és gondolom így vannak ezzel Önök is. Vajon állandósítható ez az állapot, vagy az időt kéne megállítani, mikor jól érezzük magunkat? Szerintem meg lehet tanulni azt, hogy hogyan érezzük jól magunkat minél hosszabb ideig. Egy idézetet szeretnék megosztani mely sok mindent elárul.

„A hozzáállás a személyiség tükörképe,és a világunk a hozzáállásunkat tükrözi.”

                                                  Earl Nightingale

       Akkor most mi is az igazság? Kicsit belegondolva a dolgokba, és visszaemlékezve arra, hogy csak mi tudjuk felbosszantani saját magunkat, talán lehet valami igazság a fenti idézetben is. Ássunk csak kicsit a dolgok mélyére, lássuk mi rejtezik odalent, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy odabent. Igen odabent, vagyis bennünk. Mi magunk vagyunk a rejtély, és mi magunk vagyunk a válasz is egyben. Nem tudunk feltenni magunknak olyan kérdést, amire ne tudnánk válaszolni is. De vajon a válasz kielégítő, vagy csak megnyugtató?

      Szinte minden ember szereti a nyugalmat, a kényelmet. Így vagyok ezzel jómagam is, viszont megtanultam egy dolgot, ha egy kérdést teszek fel magamnak nem elégszem meg csak egy válasszal. Sok esetben hajlamosak vagyunk téves válaszokat kicsikarni önmagunkból, csak, hogy jobban érezzük magunkat. Tehát visszatérve a fenti kérdésre, milyen választ adunk? Hogyan szeretnénk érezni magunkat? Bárki mondhatja azt, hogy jól. De ez mit jelent?

      Ha megkérdezik tőlünk, hogy mennyi pénzt szeretnénk, és mi azt válaszoljuk, hogy sokat. Kis idő múlva, ha kapunk egy zsák lejárt pénzt, elégedettek leszünk? Hát én nem lennék elégedett, az biztos. Sőt, inkább dühös lennék. Gondolom ezzel sem vagyok egyedül, de ha elszállna a dühöm, rá kéne döbbenjek, hogy csak azt kaptam, amit kértem. Ha nem fogalmazzuk meg pontosan, hogy mit jelent számomra az, hogy jól érzem magam. Akkor nem szabad dühösnek lennünk, ha nem azt kapjuk, amit szeretnénk. Sok esetben javasolt beleélni magunkat abba, amit szeretnénk, így kiderülhet, hogy valóban azt szeretnénk. Ha igen, akkor már csak két lépés van hátra. Fel kel mérnünk azt az állapotot, amelyben most vagyunk, hogy tudjuk, merre kell indulnunk ahhoz, hogy eljussunk oda, ahova szeretnénk. Azoknak, akik valóban szeretnék magukat jobban érezni azt ajánlom, hogy vegyenek elő egy darab papírt, vagy egy füzetet, és kezdjék. Kezdjék el leírni mindazt, ami miatt nem érzik magukat jól, amíg meg nem lelik a problémáink pontos okát, nem tudják orvosolni őket. Amint ezzel megvannak, vizsgálják meg az okokat, nézzék meg, hogy mit tehetnének Önök a változásért, és ha ezzel is kész vannak, akkor rajta tegyék meg!!! Ne hagyják, hogy mások irányítsák az életüket. Ne maradjanak tovább, a „nem érzem jól magam” állapotban.

     Vegyék saját kezükbe az irányítást, és érezzék jól magukat!!!

A holnapi témánk a lépésről lépésre haladás lesz.

Jó gondolkodást!

Mindig azt teszed, amit tenni akarsz!

Ismét cél keresztben!

                                                        

       Szeretettel üdvözlök ismét mindenkit!

       Tegnapi bejegyzésem óta foglalkoztat a kérdés, hogyan tudom majd úgy megírni a válaszokat azokra a kérdésekre, melyeket nyitva hagytam, hogy mindenki megértse. Mint tudjuk, evés közben jön meg az étvágy, így belevágok, lesz, ami lesz. Míg töprengtem és ihletet kerestem a mai bejegyzésemhez, rábukkantam egy óriási igazságra, mely egy idézetben bujt meg.

„Mindig azt teszed, amit tenni akarsz. 

Ez minden egyes tettedre igaz. 

Mondhatod, hogy valamit meg kellett

          tenned, vagy hogy kényszerítettek rá

de az igazság az hogy bármit teszel,

          szabad elhatározásodból teszed.

         Csak neked áll hatalmadban,

         hogy saját magad felől dönts.”

                             W Clement Stone

      Na, ez már megint elgondolkodtató, sőt mi több felettébb bosszantó, nemde? Hogy hogy az én kezemben van az irányítás? Kérdezhetnénk, mikor a: férjem, a feleségem, a szomszédom a kutyám a macskám, sőt még a légy a falon, még ő is engem irányít. Igen, az mind így is van, de csak addig, míg hagyom. Ha mérges vagyok, nem az a hibás, aki bosszant, hanem én, mert bosszankodom. Ha ordít a gyerek nem ő a hibás, hanem én, mert nem foglalkozom vele. Ha nem tetszik egy ajándék, nem az a hibás aki adta, hanem én mert nem látom mögötte a jó szándékot. Ha nem vagyok sikeres, nem a világ a hibás, hanem én mert nem próbálkozom eleget. Ha nem vagyok boldog, azért nem más a hibás, hanem én mert nem teszek boldoggá másokat, és nem tudok örvendeni az ő boldogságuknak.

       Akkor miért okolok másokat, miért vagyok mérges mindenki másra?

       Csupán azért, mert az könnyebb, mint megkeresni a problémáim okát, könnyebb másokat hibáztatni, mintsem elismerni, hogy én hibáztam. Hisz akkor majd mindenki rajtam fog kacagni, gondolhatjuk, és joggal. Viszont, nem szabad elfelednünk, hogy csak a bolond kacag a más baján, a bölcs ember viszont segít. És miért ne hibázhatnánk, hisz csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit.

       Visszatérve a fenti idézethez, és feltételezve, hogy igaz, 

• Mi lenne az amin szívesen változtatna?
• Hogyan szeretné érezni magát?
• Mit szeretne a magáénak tudni?
• És ami a legeslegfontosabb, mikor fog hozzá a megvalósításhoz?

      Van egy javaslatom. Tegye meg most, mert mindig találunk okot arra, hogy ma miért ne, viszont minden megtett lépéssel közelebb leszünk a céljainkhoz. Vegyen elő egy lapot, írja le amit szeretne, fogalmazza meg , ízlelgesse a szavakat, játszadozzon a gondolattal, hogy mi lenne ha....

     Végül emlékezzen arra, hogy ha Ön nem teszi meg az első lépést, akkor más biztos nem fogja megtenni Ön helyett. Hát rajta!!!

A holnapi témánk a HOGYAN lesz, remélem ismét találkozunk:)

Jó gondolkodást!

Miért nem lehet tölteni olyan pohárba, ami már tele van?

Ismét cél keresztben! 

                                                        

        Üdvözletem tisztelt Olvasóim! 

        Remélem akadtak Önök között olyanok, akik vették a fáradságot és elgondolkodtak az első bejegyzésem végén feltett kérdésemen. Azok kedvéért kakik most olvasnak először, ismét felteszem a kérdést.

        Miért nem lehet tölteni olyan pohárba, ami már tele van?

        Érdekes a kérdés, mivel nagyon sok választ lehet adni rá, mint például:

• már, hogyne lehetne vagy 
• persze, hogy lehet csak értelmetlen vagy 
• kinek jutna eszébe ekkora marhaság :).

        Jogos minden válasz, sőt még igazak is. De vajon, mi rejtőzik a kérdés mögött? Egy nagyon érdekes és tanulságos filmben hallottam elhangzani az alap gondolatot. Igaz nem épp így volt megfogalmazva de talán ha idézem akkor lesz olyan aki ráismer. ''Nehéz olyan korsóba tölteni, ami már tele van.'' Míg Önök gondolkodnak a film címén, szeretnék megosztani néhány igencsak érdekes gondolatot.

       Ha egy vízzel tele pohárba próbálunk tölteni, a víz, amit bele töltünk az mind ki fog folyni. Tehát, idő pocsékolásnak tűnhet a dolog, de csak akkor, ha nem feltett szándékunk, hogy a pohár környékét is megtöltsük vízzel. Ha viszont a pohárban a víz nem frissül, akkor egy idő után használhatatlanná, élvezhetetlenné válik. Tehát, akkor mi értelme a pohárnak, mi értelme a víznek, és mi értelme a kettőnek együtt, és mi van akkor, ha mindezeket csak képletesen használjuk?

• Mi van akkor, ha a pohár az nem más, mint az életünk?
• Mi van akkor, ha a víz a tartalom, amivel az életünket megtöltöttük?
• Mivel töltöttük tele az életünket? Élvezhető a tartalma?

      Sokan csak panaszkodnak, de nem veszik észre, hogy a tartalom, amivel megtöltötték életüket, az talán már élvezhetetlenné vált. Panaszkodnak, de nem merik bevallani, hogy saját maguk töltötték, és mindmáig töltik tele életüket azokkal a dolgokkal, ami miatt panaszkodnak. Nem veszik észre, hogy ugyanabból a kancsóból töltve ugyanazt kapjuk.

Míg ki nem cseréljük a kancsót, vagy annak tartalmát, addig mindig ugyanazt kapjuk, mint egy régi kazettafon szalag, ami becsípődött, mindig ugyanazt játssza.

      Egy barátom, akinek feltettem ezt a kérdést, azt válaszolta: idd ki a poharat, vagy öntsd ki, majd töltsd újra tele és élvezd a tartalmát. De vigyázz, soha ne hagyd tele, mert akkor nem marad hely a friss tartalomnak. Kicsit elgondolkodtam rajta és elmondhatom, hogy igazat adtam neki.

     Hogyan történhetne az életünkben bármi jó, ha nem adunk neki helyet? Hogyan ismerhetnénk meg új embereket, ha nem vagyunk nyitottak? És ami a legfontosabb, hogyan tudnánk megvalósítani álmainkat, ha nem adunk helyet a lehetőségeknek? Sok és nehéz kérdés minden bizonnyal, ami itt ma elhangzott, de nem reménytelenek, mivel nincs olyan kérdés amire ne lenne válasz.

Így tehát a következő bejegyzésem témája a VÁLASZOK.

A film címe pedig az Avatár.

 Jó gondolkodást!

Célravezető a célkeresztben!

Ismét cél keresztben! 

      Tisztelt látogató, örülök annak, hogy felkereste szerény blogomat. Bizonyára kíváncsi volt, vagy talán unatkozott, a lényeg ugyanaz. Itt van és kész.

      Nem tudom mit szeretne olvasni, de egyet biztosan tudok, olvasóim egy része elégedetlen lesz, egy másik része csodálkozni és hitetlenkedni fog, míg egy, a fennmaradó rész élete meg fog változni. Ez garantált :)

      Akkor lássuk miről is lenne szó. Életem röpke harminc éve alatt 23 évet töltöttem az iskola berkeiben. Szerencsém volt mindkét részről alaposan szeműgyre venni a dolgokat. Tehát jogosan kérdezhetjük, mire is volt jó ez a 23 év? Nem többre és nem kevesebbre mint, hogy megtanuljak nyitott szemmel járni a világban, és meghalljam azt, amit oly kevesen hallanak meg. Na most kezd három részre oszlani az olvasók tábora:)

     Mit is láttam és hallottam, ami arra késztetett, hogy belevágjak egy blog szerkesztésébe? Az most még titok, de rendszeres látogatóim apránként betekintést nyernek mindazon dolgok rejtekébe, mely meg fogja változtatni az életüket. Blogom neveként nem véletlenül választottam a Célravezető nevet, kicsit sejtelmes és ugyanakkor árulkodó is.

      Most tehát röviden ennyit bevezetésként. A feleségem szerint még nem gyógyultam ki a tanári betegségből, ezért mielőtt belelendülnék, jobb ha befejezem.

       De még mielőtt búcsúznék előre bocsájtom következő bejegyzésem alap gondolatát egy kérdés formájában. MIÉRT NEM LEHET TÖLTENI ABBA A POHÁRBA, AMI TELE VAN???

Jó gondolkodást!