A kő, a kavics, a homok, és a víz

Ismét cél keresztben!
                                                           

    Ismét egy szép napra ébredtünk, kedves olvasóim. 

    Üdvözlöm Önöket, és ismét szeretném megköszönni fokozott érdeklődéseiket az írásaim iránt. Míg az első száz megtekintésre közel egy hetet kellet várnom, úgy a második száz már három nap alatt összejött.

    Köszönöm tehát a bátorítást, hisz érdeklődésükből azt merem feltételezni, hogy érdekesnek és hasznosnak tartják a tapasztalataimat. Most az előző bejegyzésemhez szeretnék egy kis kiegészítést írni. Tudom, az idő gazdálkodás nem könnyű feladat. De ha jobban belegondolunk, ez az egyetlen dolog, ami valóban a saját tulajdonunk. Ezt szoktuk értékesíteni a munka helyünkön, jobban mondva pénzre váltani. Ajándékba szoktuk adni másoknak, szeretteinknek, barátoknak, ismerősöknek. Valamint ezt szokták tőlünk elrabolni azok az emberek akik csak mondanak, csak mondanak, de mikor mi szeretnénk mondani valamit, akkor sürgős dolguk akad. Ismerősek a helyzetek?

    Az időnk érték, nem csak saját magunknak de szeretteink, barátaink, és mindenki más számára akivel megosztjuk. Bánjunk hát vele ehhez méltóan és kamatoztassuk. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, be kel osztanunk.

    Tanárként szerencsém volt oktatni tizenéveseket, akik a gimi padjait koptatva mindig idő szűkében voltak. Sokszor annyira, hogy órára sem volt idejük bejönni. :) Na igen gondolhatnánk magunkban, és megtoldhatnánk azzal, hogy mit is várunk a mai fiataloktól. Viszont volt szerencsém kivenni a részem a felnőtt oktatásból is, és elmondhatom, ott sem volt jobb a helyzet. Azt hinnénk a felnőttek mindent jobban tudnak. De ha igaz az a közmondás, hogy a kicsi kutya a nagytól tanul, akkor mit is várhatunk el a fiataloktól, ha mi magunk sem tudjuk beosztani az időnket?

     Amint felfedeztem ezeket a hiányosságokat, a diákok és idősebb hallgatóinknál egy történetet meséltem el nekik, amit szeretnék megosztani Önökkel is. Nem emlékszem már, hogy hol olvastam, de most nem is ez a lényeg.

    Egy idős professzor az egyik órájára menet, az egyik kezében egy üres poharat, a másikban táskáját cipelte. Beérve a tanterembe letette a poharat az asztalra és a táskájából kivett egy palack vizet. Mire az egyik diák megjegyezte, hogy a professzor úr bizonyára szomjas. A professzor meghallotta és kissé elmosolyodva válaszolt. Nem, csak szemléltető eszköznek hoztam. Mire többen is felmordultak, ahogy az én diákjaim is tették mivel azt hitték, hogy a félig üres, félig tele pohár története fog következni. De a professzor nem szólt semmit, csak elővett a táskájából néhány nagyobb követ és beletette a pohárba. Majd felemelte és megkérdezte: Tisztelt hallgatók, tele van ez a pohár? A hallgatók az asztalra néztek, látták a maradék köveket és mivel azt állapították meg, hogy abból több már nem fér a pohárba, egyhangúan válaszolták, hogy tele. Ekkor a professzor elővett egy zacskó kavicsot és a kövek közé szórta. Ismét feltette a kérdést. A Hallgatók kissé zavarodottan de ismét egyhangúan válaszoltak. Tele van. A professzor most egy zacskó homokot vett élő és finoman a kavics és a kövek közé szórta, majd ismét feltette a kérdést. A hallgatók most már kissé szégyenkezve halkan ,némelyikük már csak suttogva, de azért hallani lehetett a választ. Tele. A professzor elégedetten elővette a palack vizet,mintha oltani szerette volna szomját a jól végzett munka után. Kinyitotta de ahelyett, hogy ivott volna belőle, fogta és szinte csöpögtetve kezdte tölteni a pohárba. A terembe néma csend. Szinte lehetett hallani, ahogy a víz cseppeket elissza a száraz homok. Mikor végzett és a pohár színültig volt töltve, a professzor megszólalt, most már tele van. A teremben csend volt a hallgatók úgy ültek a padokban, mint a bika, aki a torreádortól megkapta a kegyelem döfést. 

     A professzor kis szünet után folytatta. A pohár az életünk, a kő, a kavics, a homok és a víz mindazon dolgok, amivel megtöltjük. Ha viszont nem használjuk a megfelelő sorrendet sosem tudjuk színültig tölteni. A kő, a nagy dolgokat jelenti az életünkben, a kavics a kisebb de mégis fontosakat, a homok az elenyészőket, a víz, a víz az már csak a hab a tortán - mondta. 

    Most tisztelt hölgyeim és uraim, az Önök feladata a következő - mondta miközben lassan kezdte összepakolni a holmiját. Vegyenek elő egy papírt és írják le, hogy mi az Önök életében a kő, a kavics, a homok és a víz. Azzal sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt. Az ajtóban megállt és visszaszólt a még mindig dermedt hallgatóinak.

DE NE FELEJTSÉK EL A HELYE SORRENDET.

    Tisztelt olvasóim én sem mondhatok mást mint a professzor, vegyenek elő egy lapot és írják le, mi az Önök életében a kő, mi a kavics, mi a homok és mi a víz.

De ne felejtsék el a helyes sorrendet!!!

Jó gondolkodást!