Ismét cél keresztben!
Üdvözletem
tisztelt Olvasóim!
Remélem akadtak Önök között olyanok, akik
vették a fáradságot és elgondolkodtak az első bejegyzésem végén
feltett kérdésemen. Azok kedvéért kakik most olvasnak először,
ismét felteszem a kérdést.
Miért nem
lehet tölteni olyan pohárba, ami már tele van?
Érdekes a
kérdés, mivel nagyon sok választ lehet adni rá, mint például:
- már, hogyne lehetne vagy
- persze, hogy lehet csak értelmetlen vagy
- kinek jutna eszébe ekkora marhaság :).
Jogos
minden válasz, sőt még igazak is. De vajon, mi rejtőzik a kérdés
mögött? Egy nagyon érdekes és tanulságos filmben hallottam
elhangzani az alap gondolatot. Igaz nem épp így volt megfogalmazva
de talán ha idézem akkor lesz olyan aki ráismer. ''Nehéz olyan
korsóba tölteni, ami már tele van.'' Míg Önök gondolkodnak a film
címén, szeretnék megosztani néhány igencsak érdekes gondolatot.
Ha egy
vízzel tele pohárba próbálunk tölteni, a víz, amit bele töltünk
az mind ki fog folyni. Tehát, idő pocsékolásnak tűnhet a dolog, de
csak akkor, ha nem feltett szándékunk, hogy a pohár környékét is
megtöltsük vízzel. Ha viszont a pohárban a víz nem frissül, akkor
egy idő után használhatatlanná, élvezhetetlenné válik. Tehát,
akkor mi értelme a pohárnak, mi értelme a víznek, és mi értelme
a kettőnek együtt, és mi van akkor, ha mindezeket csak képletesen
használjuk?
- Mi van akkor, ha a pohár az nem más, mint az életünk?
- Mi van akkor, ha a víz a tartalom, amivel az életünket megtöltöttük?
- Mivel töltöttük tele az életünket? Élvezhető a tartalma?
Sokan csak
panaszkodnak, de nem veszik észre, hogy a tartalom, amivel
megtöltötték életüket, az talán már élvezhetetlenné vált.
Panaszkodnak, de nem merik bevallani, hogy saját maguk töltötték, és mindmáig töltik tele életüket azokkal a dolgokkal, ami miatt
panaszkodnak. Nem veszik észre, hogy ugyanabból a kancsóból
töltve ugyanazt kapjuk.
Míg ki nem
cseréljük a kancsót, vagy annak tartalmát, addig mindig ugyanazt
kapjuk, mint egy régi kazettafon szalag, ami becsípődött, mindig
ugyanazt játssza.
Egy barátom, akinek feltettem ezt a kérdést, azt válaszolta: idd ki a poharat, vagy öntsd ki, majd töltsd újra tele és élvezd a tartalmát. De
vigyázz, soha ne hagyd tele, mert akkor nem marad hely a friss
tartalomnak. Kicsit elgondolkodtam rajta és elmondhatom, hogy igazat
adtam neki.
Hogyan
történhetne az életünkben bármi jó, ha nem adunk neki helyet? Hogyan ismerhetnénk meg új embereket, ha nem vagyunk nyitottak? És
ami a legfontosabb, hogyan tudnánk megvalósítani álmainkat, ha nem
adunk helyet a lehetőségeknek? Sok és nehéz kérdés minden
bizonnyal, ami itt ma elhangzott, de nem reménytelenek, mivel nincs
olyan kérdés amire ne lenne válasz.
Így tehát a
következő bejegyzésem témája a VÁLASZOK.
A film címe
pedig az Avatár.
Jó gondolkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése