Ne állj önmagad útjában!

Ismét cél keresztben!

                                            

      Minden ember sikeres és jó módú szeretne lenni. Ismételten üdvözlöm Önöket, tisztelt olvasóim. Bizonyára Önök is abba a csoportba tartoznak, amely az emberek azon tömegeit gyűjti össze, akik sikeresek szeretnének lenni. Vagy legalább is meg szeretnék szerezni azokat a javakat, melyeket elképzeltek maguknak. Nincs is ezzel semmi baj, viszont a csoport tagjai közül nagyon kis százaléknak sikerül mindezt megvalósítani. Minden alkalom, mikor kudarcot vallunk, teljes mértékben lesújt bennünket és nem tudunk szabadulni még az emlékétől sem. Minden nap magunkkal cipeljük, mint teher.Ha bármi kis csíra elindulna, bennünk mely arra sarkal, hogy tegyünk valamit önmagunkért, mindig elő tőr belőlünk az emlék a kudarcainkról. Hajlamosak vagyunk a régi sebeinket nyalogatni, mint a kutyák, ahelyett, hogy teljes odaadással nekilátnánk és megtennénk azt, ami számunkra jó.

     Egy szó, mint száz, Önmagunk útját álljuk a fejlődésben a kibontakozásban és a sikerhez vezető út megtételében. Olyanok vagyunk, mint a cirkuszi elefántok, melyeket elég egy vékonyka kötéllel kikötni, mert úgysem mennek el. Hisz fiatal korukban mikor még élt bennük a kíváncsiság és a szabadság utáni vágy erős láncokkal kötözték ki őket egészen addig, míg kiölték belőlük a szabadság iránti vágyat. Így az elefánt bár fizikai ereje megengedné, nem fog elmenni, mivel már az agyába be van rögződve, hogy úgysem lenne képes rá.

     Nagyon sokan, mi emberek is így vagyunk ezzel, neveltetésünkből és kudarcainkból kifolyólag úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek többre. Ezt az állapotot nagyon sokan tényként fogadják el, de én most meg szeretném cáfolni. Minden ember arra képes, amire elhiszi, hogy képes!  Csupán annyiból áll az egész, hogy hinnünk kell önmagunkban. El kell hinnünk magunkról, még mielőtt mások elhiszik rólunk.

    Képesek vagyunk megtenni dolgokat, képesek vagyunk elérni célokat, képesek vagyunk megvalósítani álmainkat.  És most, amint ezeket a sorokat írom Önöknek, a borús égbolton egy kis résen kezd besütni a nap. Ahogy melengeti a kezeimet, olyan érzés tölt, el mintha energiával töltene fel, hogy tovább folytassam az írást. Energiát és erőt visz a szavakba, sorokba, hogy eljusson Önökhöz. Csodálatos érzés.

     Hát ezt az energiát küldöm Önöknek, hogy legyen erejük kiállni a saját sikerük útjából.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

Az univerzum válaszol

Ismét cél keresztben!

                                                           

    Üdvözlöm minden tisztelt olvasómat! 

    A mai bejegyzésem egy csodálatos dolog, amit a tegnapi nap folyamán éltem át. Minden nap rendszeresen foglalkozom a tervem megvalósításával, ami Önök előtt sem titok és már olvashattak róla előző bejegyzéseimben. Tehát, amint leülhettem és nekiláttam a munkának, azaz kerestem a megoldást arra, hogy hogyan juttassam el minél több emberhez az online foglalkozásaimról szóló hirdetésemet, valahogy úgy éreztem, hogy megrekedtem és nem jön az ihlet. Bármennyire is erőltettem magam, semmi okosat nem tudtam kitalálni. Mivel semmi más nem jutott az eszembe, felvettem kedvenc könyvemet, hogy olvassak kicsit.

     Lás csodát, amint kinyitottam a könyvet és olvasni kezdtem ott, ahol legutóbb abbahagytam, a következő idézet tárult elém:

                         ” Nem az számít, mennyit teszel valamiért, 

                            hanem az, hogy mennyi szeretettel teszed” 

                                                                                  Teréz anya. 

     A fejezet címe pedig nem más volt, mint: Lazíts egy kicsit, és ne ellenkezz! Mikor ezeket a sorokat elolvastam, hirtelen kezdet minden megvilágosodni számomra. Buzgón kezdtem fürkészni a sorok tartalmát. Amint olvastam, érteni akartam az író minden gondolatát az érzéseit, melyeket akkor érzet, amikor e sorokat írta. Mikor elolvastam a fejezetet már egészen más szemszögből láttam a dolgokat, és nem ellenkeztem. Feltettem fejemre a fejhallgatót, kerestem valami nyugtató zenét, belecsúsztam a kényelmes fotelomba és behunytam a szemem. Nem aludtam csak élveztem a zenét és pihentem. Közel tíz percen keresztül üldögéltem így, mikor mint egy villám hasított keresztül rajtam egy gondolat, ami egyszerre megoldotta a problémámat. Abban a pillanatban értettem meg igazán az általam olvasott szavak és mondatok értelmét.

     A mi dolgunk nem több és nem kevesebb, mint ráhangolódni arra a hullámhosszra, amelyen az univerzum szól hozzánk. Minden esetben megtörténik, csak azonos hullámhosszon kell lennünk.  Kívánságaink, álmaink, vágyaink mind mind ott várnak ránk valahol az univerzumban, ott várják, hogy azonos hullámhosszra kerüljünk velük és akkor megvalósulnak. Az egész olyan, mint mikor egy palackból próbálunk tölteni, amin rajta, van a dugó. Míg nem jövünk rá a hibánkra és nem vesszük le a dugót a palackról, addig sajnos nem részesülhetünk a palack tartalmából. Esetemben ehhez az kellet, hogy kicsit kikapcsoljam magam és hagyjam az univerzumra a hogyan kérdését.

    Tuti megoldás, tuti siker, próbálják ki!!!   

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

A bábozódás

Ismét cél keresztben!

                                             

     Minden emberi élet hasonlatos a lepkebábhoz. Ismételten köszöntöm Önöket tisztelt olvasóim. Minden a legnagyobb rendben halad afelé, hogy február hónap közepén elindítsuk online foglalkozásunkat, ahol az Önök sikereiért fogunk vállvetve küzdeni. Addig viszont essen néhány szó a bábozódásunkról.

     Minden ember életében eljönnek azok a pillanatok, mikor mindentől szabadulna, mindent felejtene és elmenekülne minden elől. Akaratlanul is falakat húz fel maga körül. Elrejti, magát a világtól elvonul a maga csendjébe, magányába. Mint a lárva mely bábot sző maga köré és ott a sötétségben formálódik. Az emberi életben is feltűnik ez a jelenség, hisz sokszor minden további nélkül magunkba fordulunk. Nincs is ezzel semmi probléma, hisz az, aki nem élte át az éjszaka sötétjét, az nem tudja értékelni a fényt. Aki nem járta a völgyek zegzugait az nem tudja értékelni a hegytetők magaslatait. Mindennek megvan a maga varázsa és mindennek megvan az oka is. A hernyó, ha nem bábozódna, be nem tudna gyönyörű lepkévé alakulni. Nem tudom, Önök láttak már bábot kipattanni? Csodálatos élmény, amint lassú folyamaton keresztül a kis pillangó hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy ki tudjon törni és megmutathassa magát a világnak. Igen, kedves olvasóim, a pillangó sem egy pillanat alatt bújik elő, hisz ha így történne, szárnyai gyöngék maradnának és képtelen lenne a repülésre.

     De míg hatalmas erőfeszítések közepette kitör, a bábból szárnyai megerősödnek és készen áll a szárnyalásra. Készen áll, hogy szép színes szárnyait megmutassa a nagyvilágnak. Készen áll, hogy meghódítsa a világot.

    Minden ember életében ott vannak a nehézségek, de ezek mind arra szolgálnak, hogy megerősödjünk és kibontakoztassuk tehetségünket. Mert minden ember életében eljön a pillanat, hogy repüljön és annak függvényében, hogy mennyire erősödött meg, tud, vagy nem tud majd szárnyalni.

    Vannak, akik csak kitárják szárnyaikat és repülnek, míg mások csak csapdosnak és eltűnnek. Lesznek, akik csodálatos röptükkel mindenkit ámulatba ejtenek és lesznek, akik a feledésbe merülnek. Mint megannyi pillangó, mi magunk is készen kell álljunk naponta a szárnyalásra, várnunk kell a megfelelő pillanatot, hogy megmutassuk kik is vagyunk valójában. Be kell bizonyítanunk, hogy megértünk arra, amire vágyunk és méltók vagyunk az igazi szabadságra.

   Ön hova tartozik, kedves olvasóm, a báb vagy már a pillangók sorába?

   Legyen az utóbbi!

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

Nézőpont kérdése!

Ismét cél keresztben!

                                                          

      „Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény,

        és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság”.

                                                                                Marcus Aurelius

        A szemünk az egyik  legfontosabb érzékszervünk. Nagyon sokat használjuk a szemünket, ébredéstől lefekvésig. Nagyon csodálatos dolog, hogy láthatjuk a színeket, a természetet, (a TV-t), stb.

        Vagyis, valójában nem is látjuk a színeket! Na, ez egy kicsit, így meredek…Valójában minden tárgy visszaveri a fényt. Miden tárgy más, és más színeket ver vissza, illetve nyel el, és ez által lesz színes a világ. Igen, hogy ha azt mondjuk, hogy milyen szép kék a tenger, vagy milyen szép piros ez az alma, akkor valójában a tenger az összes színt elnyeli, csak a kéket tükrözi vissza, amit mi látunk. Az alma viszont az összes egyéb színt elnyeli, csak a pirosat veri vissza, amit látunk. Most akkor valójában az alma minden egyéb színű, csak épp nem piros, mert azt nem fogadja magába, és mi mégis azt mondjuk, hogy az alma piros. 

            Amikor meg szürkület van, akkor egyre színtelen lesz minden. Vajon megváltozott a tárgyak színe?  Vagy csak a fény erőssége csökkent?

            Amikor vitába kerülünk valakivel, lehet az a gyerekünk, feleségünk, férjünk, főnökünk, szomszédunk, vagy épp a sarki bolt eladója, akkor megnézzük-e az „igazságot” az ő szemszögükből, vagy csak a mi igazságunk létezik? Bele tudjuk-e élni magunkat az ők helyzetükbe, abban a pillanatban, amikor úgy gondoljuk, hogy a vitában mindenképp nekünk van igazunk?

            Lehet, sokkal egyszerűbb lenne az életünk, hogy ha néha más szemszögből látnánk dolgokat. Könnyebb lenne a megbocsátás(ha valaki megbántott), és sok bosszankodástól megkímélnénk magunkat. Erre a legegyszerűbb példa a szerelem. Biztosan átélték már ezt az érzést. Sokszor halljuk ezt a kifejezést, hogy „rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot”, vagy „leereszkedett a rózsaszín köd, és nem lát tisztán”. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor csak a szerelmünk jó, és előnyös tulajdonságait vagyunk hajlandóak észrevenni, mondhat akárki, akármit. És ugyanez a helyzet, hogyha már „felszállt a rózsaszín köd”, és épp dühösek vagyunk a társunkra, akkor csak a rossz, és az elviselhetetlen tulajdonságaira tudunk összpontosítani. Valójában ugyanarról az emberről van szó, csak a nézőpontunkat  változtattuk meg az által, hogy másként érzünk iránta.

            Egy probléma megoldásánál is sokat segít, hogyha több szemszögből megvizsgáljuk az akadályt. Például, ha meg akarunk tanulni egy nyelvet, de ez számunkra egy nagy probléma. Miért is probléma? Mert mi annak látjuk, és gyártjuk hozza a kifogásokat: most nem jó, mert munkába kell menni, most nem jó, mert épp kicsik a gyerekek, most nem jó, mert épp építkezünk, most nem jó, mert nekem amúgy sincs érzékem a nyelvekhez, csak idő pocsékolás lenne, stb… Valójában nem is akarunk nyelvet tanulni, mert ha igen, akkor a nyelv tanulás lehetőségeit keresnénk. Az járna mindig az eszünkben, hogy hogyan teremtsük meg rá az időt, nem pedig a kifogásainkat sorolnánk, mint egy versikét.

         Kedves olvasóim, szeretném, ha mindennap egy-két dolgot más szemszögből is megnéznének, már csak a kíváncsiság kedvéért is.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

Minden napnak meg van a maga baja

Ismét cél keresztben!

                                               

     Mint minden nap, ma is köszöntöm Önöket, kedves olvasóim. Bár a bejegyzésem címe nem túl vidám, de annál hasznosabbnak bizonyul a mindennapokban. Minden napot úgy kell megélnünk, mintha az talán az utolsó lenne egyben a számunkra. Régi bölcsesség, de mennyi igazság lapul meg e szavak mögött: "Minden napot élj úgy, mintha az utolsó lenne." Képzeljük csak el. Nem mernénk megbántani senkit, nem okoznánk fájdalmat senkinek, de mégis élnénk. Mindent megpróbálnánk megtenni ahhoz, hogy boldogok legyünk és másokat is boldoggá tegyünk.

    Kicsit próbáljuk meg beleélni magunkat, érezzük át a sok halogatott dolog súlyát, ami nyomja a vállunkat és próbálunk megszabadulni mindeniktől. Mindent meg akarunk tenni egyetlen nap alatt, mert tudjuk, hogy nincs több időnk.  Mindent egy lapra teszünk fel, mert tudjuk, hogy nem veszíthetünk. 

    Itt jön az a kanyar, amit én mégsem értek, ha akkor az utolsó napon mindent meg szeretnénk csinálni mindent ki, szeretnénk próbálni, akkor ma miért nem foglalkozunk velük.

    Ma, amikor még előre láthatóan a holnap és a holnapután, a hét és az egész hónap mind előttük van. Nem teszünk semmit, csak halogatjuk egyik napról a másikra, mintha nem is a mi vágyainkról-álmainkról lenne szó. Mintha másnak tennénk szívességet azzal, ha foglalkozunk velük. Nem értem, de gondolom ezzel így vannak Önök is. Ott a sok, talán már kissé elfeledett álom, vágy bárminek is nevezzük szívünk egy kis sarkában elrejtve, talán mára feledés homálya is rátelepedett, és alig észrevehető, de ott van. Mindannyiunknak ott a szívében ez a kis sarok, tele régi álmokkal, és csak állunk ott, néha előveszünk egyet, kettőt belőlük kissé leporoljuk, talán még egy kicsit játszunk is a gondolattal, hogy mi lenne ha... Aztán visszatesszük, mint valami becses kincsünket és csak halmozódnak az évek során, mint megannyi lom a sufniban. Ébresztő, kedves olvasóim, itt az ideje a takarításnak. Vegyük elő a portörlő ruhát és takarítsunk, csináljunk rendet szívünkben, mivel egy napra halasztani mindent nem érdemes. Minden nap tegyünk valamit és akkor minden nap foglalkozhatunk, az adódó problémákkal melyek nem tornyosulnak a fejünk felé és nem kell rettegnünk attól, hogy egy nap minden a nyakunkba szakad.

    Tisztelt olvasóim, álljunk fel a jó kényelmes székünkből, és irány megbirkózni a mai nap problémáival.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

A dolgok nem csak úgy megtörténnek, valaki megteszi őket

Ismét cél keresztben!
                                                       

   Ismét egy sikereket hozó hét kezdetén állunk, kedves olvasóim. Tisztelettel és szeretettel üdvözlök mindenkit! A mai napra választott bejegyzésem alap gondolatának kiválasztásakor arra gondoltam, hogy jó lenne valahogy felráznom Önöket. Bizonyára mindenki egyet ért velem, amikor azt mondom, hogy a hét indítása nem mindegy. Főleg ha a címet vesszük alapul. Ahhoz, hogy valami jó történjen, nekünk is hozzá kell járulnunk a saját részünkkel. Nem szabad várnunk, hogy majd a sült galamb berepül a szánkba, főleg ha még ki sem nyitottuk a szánkat. És mi van, ha tényleg berepül, de mivel nem vagyunk, felkészülve rá nem tudjuk megrágni és lenyelni. Igen sokan sokszor a sült galambbal a szájukban halnak éhen vagy épp fulladnak meg. Hát nem szégyen az, amikor mások körülöttünk rajtunk nevetnek, mivel akkora lehetőségeket hagyunk ki amekkora fenekestül meg tudná változtatni az életünket?

    Sokan most azt mondhatják, hogy ők még nem találkoztak ilyen alkalommal. Pedig tiszta szívből hiszek abban, hogy mindenki életében nagyon sok ilyen lehetőség van, csak észre kell venni. Jómagam is sokszor mentem el efféle lehetőségek mellet és csak sokkal később vettem észre. Sajnos akkor, mikor már nem lehetett tenni semmit. Csupán egy dolog az, amit ilyenkor mégis tenni lehet, tanulni a hibánkból és szorgosan felkészülni a következő ilyen találkozásra. A felkészülés nagyon fontos, nyitott szemmel kell járnunk a világot. Napról napra tanulnunk kell.

   Amikor viszont eljön az alkalom, felkészülten elébe kell állnunk és meg kell tennünk, amit kér tőlünk az élet. Meg kell tennünk azt, amit más nem tehet meg helyettünk. Cselekednünk kell, és nem is akárhogyan, akkor és ott abban a szent percben, mert amíg mi gondolkodunk, és nem cselekszünk a lehetőség elillan, és mi csak bámulunk utána nagy bambán.

    Legyünk mi magunk azok, akik megtesszük a kellő lépéseket és megmártózunk a siker fényében. Legyünk mi azok az emberek, akikre mások irigykednek, és ne azok, akik másokra irigykedünk. Engedjük meg másoknak, hogy felnézzenek ránk és példát vegyenek rólunk. Ne bámuljuk sóvárogva azt, amit szeretnénk, hanem álljunk fel, húzzuk ki magunkat és tegyük meg, amit meg kell tenni, hogy elérjük a célunk.

   Jó hetet, és cselekvésekben gazdag napokat kívánok mindenkinek!. 

Jó gondolkodást!