Korlátozó hiedelmeink!

Ismét cél keresztben!

                                                            

      Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóim!

      Szeretném, ha ma együtt elgondolkodnánk a saját hiedelmeinken, amelyek korlátoznak, vagy éppen támogatnak minket. Vannak olyan hiedelmeink, amelyeket szinte az anyatejjel szívunk magunkba. Ilyenek például a fekete macska, a 13-as szám, és nem is beszélve a péntek 13-ról. Még sorolhatnánk. 

      Amikor ezen gondolkodtam, mindig csak negatív, korlátozó hiedelmek  jutottak az eszembe: „ha kiborul a só, veszekedés lesz”, „ha bal lábbal kelsz fel, akkor egész nap balszerencsés leszel”, „apád is részeges volt, te is az leszel”, "anyád sem volt képes szoptatni téged, te sem fogod tudni majd szoptatni a gyereked”, stb. Azért persze vannak pozitív hiedelmek is, mint például a lóhere, hulló csillag, patkó, „ha fordítva veszed fel a ruhád, nem igéznek meg”, „ha kéményseprővel találkozol, szerencséd lesz” stb.

      Mennyire befolyásolják az életünket ezek a hiedelmek? Kamasz koromban egyszer csak elhatároztam, hogy én mától csak a „jó babonákban hiszek”. Nem emlékszem, hogy mi volt az oka ennek a döntésemnek, de azóta valahogy nem hat rám a péntek 13, és a fekete macska látványa sem bosszant fel. Szerintem érdemes kipróbálják, mert nem veszítenek vele semmit.

     Vagy voltak-e már úgy, hogy „saját babonát gyártottak”? Amikor mondjuk fontos tárgyalásra mentek, és valami apróságot mindig csináltak(aminek persze semmi köze nem volt a tárgyalás kimeneteléhez), mint például hármat kortyoltak a kávéjukból indulás előtt? De mi történik akkor, ha épp kifogyott a kávé a bögréből, és nincs idő újat főzni? Nem fog sikerülni a tárgyalás? Ez attól függ, hogy mennyire hisszük el, hogy a kávékortyolás befolyásolja a megbeszélést.

„Ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni, igazad van, ha nem, akkor is!”

      Ebben az egy mondatban, azt hiszem, hogy a lényeg benne van. Tehát, kedves olvasóim, higgyék el, hogy a negatív babonák csak korlátozzák Önöket az élet minden területén. Viszont, ha hulló csillagot látnak az égen, ne habozzanak kívánni valami szépet, mert sosem tudhatjuk, hátha bejön!

Végül egy poén, hogy szép legyen a napjuk:

"-Hány éves vagy?

 -Mi vagy te, kéményseprő, hogy ennyire érdekel a korom...?"

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!

Az alkotás öröme!

Ismét cél keresztben!

                                                               

Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóim!

          Ma az alkotásról, a teremtésről gondolkodtam. Egy drága, jó barátom egyszer azt mondta, hogy: 

      „Az szép, és jó, ha valaki meglátja a szépet, és meg is tudja mutatni másoknak, de létrehozni a szépet, megalkotni valamit, az egészen más!”

        A barátom magas szinten tudott fényképezni, „meglátta a szépet”, viszont abba hagyta, azért, hogy alkothasson szép festett bútorokat. Igen, Ő nem csak meglátta a szépet, hanem meg is tudta teremteni.

          Mi is teremtünk nap mint nap. Néha elfeledkezünk arról, hogy milyen nagyszerű érzés alkotni, mert ha valamit csinálunk, azt általában nem azért tesszük, mert szeretünk időt tölteni vele, hanem mert szükség van rá a mindennapi megélhetéshez.

          Hogyha egy festményről beszélünk, ami nagyon megtetszett nekünk, vagy egy gyönyörű csipke terítőről, amit mindennap megcsodálunk az asztalunkon, vajon eszünkbe jut-e, hogy ezt valaki nagyon hosszú ideig csinálta szívvel lélekkel, csak azért, hogy nekünk tessen? De van ennél sokkal egyszerűbb példa is. Érezték-e már azt a meghatottságot, amikor fáradtan érkeznek a munkából, és a gyerekük fut szembe egy papírral, amin néhány görbe vonal van, és azt mondja, hogy ezt neked rajzoltam? Az a néhány vonal abban a pillanatban sokkal többet tud jelenteni, mint egy híres festő képe.

          Sokat hallhatjuk, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Igen, a gondolataink, érzéseink nagyon befolyásolják az alkotásainkat. Érezték azt már, hogy valami nagyon felbosszantotta Önöket, és akár mennyire is erőlködtek nem tudtak a munkájukra koncentrálni addig, amíg meg nem nyugodtak? Vagy ha haragosan is tovább folytatták az alkotást, mindig félre sikerült minden? Valójában mi sugározzuk ilyenkor a negatív energiát. Hogy is várhatjuk el akkor, hogy tökéletes legyen az a dolog, amivel épp dolgozunk.

          Az én nagymamám nagyon sokat kézimunkázott, mindig is csodáltam a türelmét. Amikor családommal meglátogattuk, mindig megmutatta miket készített. A kézimunka tökéletességén látszott, hogy minden rendben van a lelkében, béke van. Amikor oda mentünk, úgy éreztük, hogy meg állt az idő. Nem volt rohanás, sietés, mindenkit sorra meghallgatott, ha panaszkodtunk megvigasztalt. Jó érzéssel jöttünk el tőle mindannyian, mert sugárzott belőle a béke.

        Kedves olvasóim, találják meg önmagukban a békét, a harmóniát, az alkotás gyógyító örömét ebben a rohanó világban. Észre fogják venni, hogy ha nyugodtan, ráhangolódva a dologra, amit épp csinálnak, sokkal jobb eredményeket érhetnek el, mint eddig. És részesülhetnek az alkotás örömében, akármilyen „kis” dolgot  alkotnak is.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!