Ismét cél keresztben!
Üdvözlöm
Önöket, kedves olvasóim!
Ma az alkotásról, a teremtésről
gondolkodtam. Egy drága, jó barátom egyszer azt mondta, hogy:
„Az szép, és jó,
ha valaki meglátja a szépet, és meg is tudja mutatni másoknak, de létrehozni a
szépet, megalkotni valamit, az egészen más!”
A barátom magas szinten tudott
fényképezni, „meglátta a szépet”, viszont abba hagyta, azért, hogy alkothasson
szép festett bútorokat. Igen, Ő nem csak meglátta a szépet, hanem meg is tudta
teremteni.
Mi is teremtünk nap mint nap. Néha
elfeledkezünk arról, hogy milyen nagyszerű érzés alkotni, mert ha valamit
csinálunk, azt általában nem azért tesszük, mert szeretünk időt tölteni vele,
hanem mert szükség van rá a mindennapi megélhetéshez.
Hogyha egy festményről beszélünk, ami
nagyon megtetszett nekünk, vagy egy gyönyörű csipke terítőről, amit mindennap
megcsodálunk az asztalunkon, vajon eszünkbe jut-e, hogy ezt valaki nagyon
hosszú ideig csinálta szívvel lélekkel, csak azért, hogy nekünk tessen? De van
ennél sokkal egyszerűbb példa is. Érezték-e már azt a meghatottságot, amikor
fáradtan érkeznek a munkából, és a gyerekük fut szembe egy papírral, amin
néhány görbe vonal van, és azt mondja, hogy ezt neked rajzoltam? Az a néhány
vonal abban a pillanatban sokkal többet tud jelenteni, mint egy híres festő
képe.
Sokat hallhatjuk, hogy a gondolatnak
teremtő ereje van. Igen, a gondolataink, érzéseink nagyon befolyásolják az
alkotásainkat. Érezték azt már, hogy valami nagyon felbosszantotta Önöket, és
akár mennyire is erőlködtek nem tudtak a munkájukra koncentrálni addig, amíg
meg nem nyugodtak? Vagy ha haragosan is tovább folytatták az alkotást, mindig
félre sikerült minden? Valójában mi sugározzuk ilyenkor a negatív energiát.
Hogy is várhatjuk el akkor, hogy tökéletes legyen az a dolog, amivel épp
dolgozunk.
Az én nagymamám nagyon sokat
kézimunkázott, mindig is csodáltam a türelmét. Amikor családommal
meglátogattuk, mindig megmutatta miket készített. A kézimunka tökéletességén
látszott, hogy minden rendben van a lelkében, béke van. Amikor oda mentünk, úgy
éreztük, hogy meg állt az idő. Nem volt rohanás, sietés, mindenkit sorra
meghallgatott, ha panaszkodtunk megvigasztalt. Jó érzéssel jöttünk el tőle
mindannyian, mert sugárzott belőle a béke.
Kedves olvasóim, találják meg önmagukban a
békét, a harmóniát, az alkotás gyógyító örömét ebben a rohanó világban. Észre fogják venni, hogy ha
nyugodtan, ráhangolódva a dologra, amit épp csinálnak, sokkal jobb eredményeket
érhetnek el, mint eddig. És részesülhetnek az alkotás örömében, akármilyen
„kis” dolgot alkotnak is.
Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!
Jó gondolkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése