Ismét cél keresztben!
Minden
emberi élet hasonlatos a lepkebábhoz. Ismételten köszöntöm Önöket tisztelt
olvasóim. Minden a legnagyobb rendben halad afelé, hogy február hónap közepén elindítsuk
online foglalkozásunkat, ahol az Önök sikereiért fogunk vállvetve küzdeni. Addig
viszont essen néhány szó a bábozódásunkról.
Minden
ember életében eljönnek azok a pillanatok, mikor mindentől szabadulna, mindent
felejtene és elmenekülne minden elől. Akaratlanul is falakat húz fel maga
körül. Elrejti, magát a világtól elvonul a maga csendjébe, magányába. Mint a
lárva mely bábot sző maga köré és ott a sötétségben formálódik. Az emberi
életben is feltűnik ez a jelenség, hisz sokszor minden további nélkül magunkba
fordulunk. Nincs is ezzel semmi probléma, hisz az, aki nem élte át az éjszaka
sötétjét, az nem tudja értékelni a fényt. Aki nem járta a völgyek zegzugait az
nem tudja értékelni a hegytetők magaslatait. Mindennek megvan a maga varázsa és
mindennek megvan az oka is. A hernyó, ha nem bábozódna, be nem tudna gyönyörű
lepkévé alakulni. Nem tudom, Önök láttak már bábot kipattanni? Csodálatos élmény, amint lassú folyamaton keresztül a kis pillangó hihetetlen erőfeszítéseket
tesz, hogy ki tudjon törni és megmutathassa magát a világnak. Igen, kedves
olvasóim, a pillangó sem egy pillanat alatt bújik elő, hisz ha így történne,
szárnyai gyöngék maradnának és képtelen lenne a repülésre.
De míg
hatalmas erőfeszítések közepette kitör, a bábból szárnyai megerősödnek és
készen áll a szárnyalásra. Készen áll, hogy szép színes szárnyait megmutassa a
nagyvilágnak. Készen áll, hogy meghódítsa a világot.
Minden
ember életében ott vannak a nehézségek, de ezek mind arra szolgálnak, hogy
megerősödjünk és kibontakoztassuk tehetségünket. Mert minden ember életében
eljön a pillanat, hogy repüljön és annak függvényében, hogy mennyire erősödött
meg, tud, vagy nem tud majd szárnyalni.
Vannak,
akik csak kitárják szárnyaikat és repülnek, míg mások csak csapdosnak és eltűnnek.
Lesznek, akik csodálatos röptükkel mindenkit ámulatba ejtenek és lesznek, akik
a feledésbe merülnek. Mint megannyi pillangó, mi magunk is készen kell álljunk
naponta a szárnyalásra, várnunk kell a megfelelő pillanatot, hogy megmutassuk kik
is vagyunk valójában. Be kell bizonyítanunk, hogy megértünk arra, amire vágyunk
és méltók vagyunk az igazi szabadságra.
Ön hova
tartozik, kedves olvasóm, a báb vagy már a pillangók sorába?
Legyen az utóbbi!
Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!
Jó gondolkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése