Ismét cél keresztben!
Üdvözlöm
minden tisztelt olvasómat!
A mai bejegyzésem egy csodálatos dolog, amit a
tegnapi nap folyamán éltem át. Minden nap rendszeresen foglalkozom a tervem megvalósításával,
ami Önök előtt sem titok és már olvashattak róla előző bejegyzéseimben. Tehát, amint leülhettem és nekiláttam a munkának, azaz kerestem a megoldást arra, hogy
hogyan juttassam el minél több emberhez az online foglalkozásaimról szóló
hirdetésemet, valahogy úgy éreztem, hogy megrekedtem és nem jön az ihlet.
Bármennyire is erőltettem magam, semmi okosat nem tudtam kitalálni. Mivel semmi
más nem jutott az eszembe, felvettem kedvenc könyvemet, hogy olvassak kicsit.
Lás csodát, amint kinyitottam a könyvet és olvasni kezdtem ott, ahol legutóbb abbahagytam, a
következő idézet tárult elém:
” Nem az számít, mennyit teszel valamiért,
hanem
az, hogy mennyi szeretettel teszed”
Teréz anya.
A fejezet címe pedig nem más volt,
mint: Lazíts egy kicsit, és ne ellenkezz! Mikor ezeket a sorokat elolvastam, hirtelen kezdet minden megvilágosodni számomra. Buzgón kezdtem fürkészni a
sorok tartalmát. Amint olvastam, érteni akartam az író minden gondolatát az érzéseit,
melyeket akkor érzet, amikor e sorokat írta. Mikor elolvastam a fejezetet már
egészen más szemszögből láttam a dolgokat, és nem ellenkeztem. Feltettem
fejemre a fejhallgatót, kerestem valami nyugtató zenét, belecsúsztam a kényelmes
fotelomba és behunytam a szemem. Nem aludtam csak élveztem a zenét és pihentem.
Közel tíz percen keresztül üldögéltem így, mikor mint egy villám hasított
keresztül rajtam egy gondolat, ami egyszerre megoldotta a problémámat. Abban a
pillanatban értettem meg igazán az általam olvasott szavak és mondatok
értelmét.
A mi
dolgunk nem több és nem kevesebb, mint ráhangolódni arra a hullámhosszra, amelyen
az univerzum szól hozzánk. Minden esetben megtörténik, csak azonos hullámhosszon
kell lennünk. Kívánságaink, álmaink,
vágyaink mind mind ott várnak ránk valahol az univerzumban, ott várják, hogy
azonos hullámhosszra kerüljünk velük és akkor megvalósulnak. Az egész olyan,
mint mikor egy palackból próbálunk tölteni, amin rajta, van a dugó. Míg nem
jövünk rá a hibánkra és nem vesszük le a dugót a palackról, addig sajnos nem részesülhetünk
a palack tartalmából. Esetemben ehhez az kellet, hogy kicsit kikapcsoljam magam
és hagyjam az univerzumra a hogyan kérdését.
Tuti
megoldás, tuti siker, próbálják ki!!!
Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!
Jó gondolkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése