Nézőpont kérdése!

Ismét cél keresztben!

                                                          

      „Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény,

        és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság”.

                                                                                Marcus Aurelius

        A szemünk az egyik  legfontosabb érzékszervünk. Nagyon sokat használjuk a szemünket, ébredéstől lefekvésig. Nagyon csodálatos dolog, hogy láthatjuk a színeket, a természetet, (a TV-t), stb.

        Vagyis, valójában nem is látjuk a színeket! Na, ez egy kicsit, így meredek…Valójában minden tárgy visszaveri a fényt. Miden tárgy más, és más színeket ver vissza, illetve nyel el, és ez által lesz színes a világ. Igen, hogy ha azt mondjuk, hogy milyen szép kék a tenger, vagy milyen szép piros ez az alma, akkor valójában a tenger az összes színt elnyeli, csak a kéket tükrözi vissza, amit mi látunk. Az alma viszont az összes egyéb színt elnyeli, csak a pirosat veri vissza, amit látunk. Most akkor valójában az alma minden egyéb színű, csak épp nem piros, mert azt nem fogadja magába, és mi mégis azt mondjuk, hogy az alma piros. 

            Amikor meg szürkület van, akkor egyre színtelen lesz minden. Vajon megváltozott a tárgyak színe?  Vagy csak a fény erőssége csökkent?

            Amikor vitába kerülünk valakivel, lehet az a gyerekünk, feleségünk, férjünk, főnökünk, szomszédunk, vagy épp a sarki bolt eladója, akkor megnézzük-e az „igazságot” az ő szemszögükből, vagy csak a mi igazságunk létezik? Bele tudjuk-e élni magunkat az ők helyzetükbe, abban a pillanatban, amikor úgy gondoljuk, hogy a vitában mindenképp nekünk van igazunk?

            Lehet, sokkal egyszerűbb lenne az életünk, hogy ha néha más szemszögből látnánk dolgokat. Könnyebb lenne a megbocsátás(ha valaki megbántott), és sok bosszankodástól megkímélnénk magunkat. Erre a legegyszerűbb példa a szerelem. Biztosan átélték már ezt az érzést. Sokszor halljuk ezt a kifejezést, hogy „rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot”, vagy „leereszkedett a rózsaszín köd, és nem lát tisztán”. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor csak a szerelmünk jó, és előnyös tulajdonságait vagyunk hajlandóak észrevenni, mondhat akárki, akármit. És ugyanez a helyzet, hogyha már „felszállt a rózsaszín köd”, és épp dühösek vagyunk a társunkra, akkor csak a rossz, és az elviselhetetlen tulajdonságaira tudunk összpontosítani. Valójában ugyanarról az emberről van szó, csak a nézőpontunkat  változtattuk meg az által, hogy másként érzünk iránta.

            Egy probléma megoldásánál is sokat segít, hogyha több szemszögből megvizsgáljuk az akadályt. Például, ha meg akarunk tanulni egy nyelvet, de ez számunkra egy nagy probléma. Miért is probléma? Mert mi annak látjuk, és gyártjuk hozza a kifogásokat: most nem jó, mert munkába kell menni, most nem jó, mert épp kicsik a gyerekek, most nem jó, mert épp építkezünk, most nem jó, mert nekem amúgy sincs érzékem a nyelvekhez, csak idő pocsékolás lenne, stb… Valójában nem is akarunk nyelvet tanulni, mert ha igen, akkor a nyelv tanulás lehetőségeit keresnénk. Az járna mindig az eszünkben, hogy hogyan teremtsük meg rá az időt, nem pedig a kifogásainkat sorolnánk, mint egy versikét.

         Kedves olvasóim, szeretném, ha mindennap egy-két dolgot más szemszögből is megnéznének, már csak a kíváncsiság kedvéért is.

Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!