Megelégedettség

Ismét cél keresztben!

                                                       

          Üdvözlöm, kedves olvasó!

A  gazdagság nem boldogít. Vagy mégis? Tudósok bizonyították be, hogy a gazdagság csak  azoknak az embereknek jelent boldogságot, akik a lét minimum alatt élnek. Nekik igenis boldogságot nyújt a pénz, mert örülnek annak, ha van minden nap étel, amit megegyenek, rendes ruha, amit felvegyenek, nem pedig rongyok, és van tető a fejük felett. De ez a boldogság csak addig tart, amíg megszokják. Utána már megint elégedetlennek, és boldogtalannak érzik magukat. Az már nem boldogít, hogy egy vagy 2 hűtőszekrény van tele étellel.

A tudósok azt is bebizonyították felmérések alapján, hogy az emberi megelégedettség nagyban függ attól, akihez hasonlítjuk magunkat. Egy vizsgálatban azt kérdezték az emberektől, hogy mit szeretnének inkább: 50 ezer dollárt keresni, miközben a többiek csak 25 ezret keresnek, vagy 100 ezret keresni, miközben a többiek átlagosan 250 ezret.  Önök mit gondolnak, hogy mi volt a válasz? Hát persze hogy mindenki 50 ezret szeretett volna keresni, annak ellenére, hogy a második verzióban a dupláját is megkaphatta volna. Ez nagyon elgondolkodtató.

Már az iskolában is arra tanítanak, hogy versengjünk. Ki lesz az első tanuló? Mert, akinek jó jegye van , azt megdícsérik a tanárok, esetleg még a szülők is(persze ha van idejük észrevenni ebben a rohanó világban). És mi van azzal a tanulóval, aki csak második lett év végén a díj kiosztón? Ő hogy érzi magát? Elégedett, mert a többi 23 társa mögötte végzett, vagy szomorú, mert nem ő lett az első? Nekem gyerekkoromban mindig azt mondták, hogy mindig a jobb eredményeket elért osztály társaimmal hasonlítsam össze magam. Ezzel is arra ösztönözve, hogy minél jobb eredményeket érjek el. Persze ez magával hozta azt is, hogy ritkán voltam megelégedve magammal.

„A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy az ember elfogadja önmagát úgy, ahogy van, az ellentmondásaival együtt.”

                                                                      Albert Camus

Vagy, ha olyan barátunkkal, ismerősünkkel találkozunk, beszélgetünk, akik nálunk sokkal jobb körülmények közt élnek, jobban keresnek, szebb házuk van, többet járnak nyaralni stb., akkor a beszélgetés után nagyon szerencsétlennek érezzük magunkat. És szinte haragszunk rájuk, hogy miért nincsenek megelégedve, mikor mi nagyon is elégedettek lennénk az ők helyükben. Ez valószínű, de csak addig, amíg meg nem szoknánk. Utána jönne az unalom érzése, majd az elégedetlenség.

Sokan, amikor elégedetlenek az életükkel, azzal vigasztalják magukat, hogy „lehetne rosszabb is”.  Valószínűleg igazuk is van, és néhány pillanatig megnyugodnak tőle, de hosszú távon nem lesznek tőle boldogabbak. Önmagunkban kell megkeresnünk a békét, a megelégedettséget. A mi mércénknek kell megfelelnünk, és akkor elégedettek leszünk az életünkkel. Ahhoz viszont kicsit meg kell állnunk, magunkba kell néznünk, el kell gondolkodnunk, hogy esetleg mi hiányzik az életünkből, és mi az, amiért hálásak vagyunk.

Ön meg van elégedve az életével?

 Véleményét, hozzászólását, kérdéseit, gondolatait várom a torocelra@gmail.com email címre. Visszajelzése a legnagyobb ÉRTÉK számomra!

Jó gondolkodást!